Fogadják szeretettel a Központi Papnevelő Intézet növendékei által írt keresztutat.

A képeken a szeminárium keresztúti folyosójának stációi láthatóak.

Szerkesztette: Gergácz K. Szabolcs

1. állomás – Pilátus halálra ítéli Jézust

Írta: Adorján Szabolcs

Imádunk téged Krisztus és áldunk téged!
Mert szent kereszted által megváltottad a világot!

Urunk! Nemcsak Kétezer éve álltál Pilátus előtt. Ma is ítéletek között kell élned, folyton ítélkezünk mi is. Egy rossz mondat, egy sértés, egy bántó komment vagy hozzászólás: és már ki is mondtuk: „keresztre vele”. Sokszor tudjuk mi lenne helyes, mégis a kényelmes utat választjuk. Valahogy a tömeg mégis hangosabb, mint a lelkiismeret. Mi félünk kilógni, félünk nemet mondani, félünk kiállni az igazság mellett. Te azonban csendben maradsz és vállalod a következményeket. Taníts meg minket is felelősséget vállalni döntéseikért. Adj bátorságot, hogy ne kezeinket mossuk, hanem tiszta szívvel álljunk az igazság oldalára. Amikor ítélkezünk, emlékeztess, a te irgalmadból élünk.

Könyörülj rajtunk Urunk!

2. állomás – Jézus vállára veszi a keresztet  

Írta: Darabos Bálint

Imádunk téged Krisztus és áldunk téged!
Mert szent kereszted által megváltottad a világot!

Egy kereszt, ami jóval nehezebb, mint szokott. Egy kereszt, aminek nem biztos, hogy első vagy az utolsó használója Jézus. Egy bűn, egy rágalom, amit nem először és nem utoljára teszünk meg, ezek mind nehezítik a keresztet. Uram, Jézus kérlek adj erőt, hogy bűneimet elhagyva könnyítsek a kereszteden!

Könyörülj rajtunk Urunk!

3. állomás – Jézus először esik el a kereszttel

Írta: Egyed Viktor

Imádunk téged Krisztus és áldunk téged!
Mert szent kereszted által megváltottad a világot!

Jézus leroskad bűneink alatt. Bűneink terhe a földre nyomja. De nem csak őt. minket is hasonlóképpen terítenek le bűneink. Ennél az állomásnál tekintsünk Jézusra, aki összeszedve minden erejét, szem előtt tartva a célt, a mi megváltásunkat, felkel, hogy tovább küzdjön értünk még akkor is, ha kilátástalannak, feleslegesnek tűnik a harc. Add Urunk, hogy elbukásainkban szent Fiad kitartását szemlélve mindig legyen erőnk felkelni, és tovább cipelhessük keresztjeinket végső célunk, az örök üdvösség felé.

Könyörülj rajtunk Urunk!

4. állomás – Jézus találkozik édesanyjával 

Írta: Iharosi Péter

Imádunk téged Krisztus és áldunk téged!
Mert szent kereszted által megváltottad a világot!

Az anyai szív gyásza titok. Ki tudná elképzelni, aki nem élte át? Mária szenvedésének tetőzése közel van: a legmélyebb szeretetű Anya látja a legszeretetreméltóbb Fiút szenvedni. Mégis… talán Mária sehol máshol nem lenne szívesebben, mint most itt. Mert itt közel van az ő Imádottjához. Mert itt Jézussal van. Ha Jézus a Golgotára megy, akkor Mária csak a Golgotán tud boldog lenni. Aznap a világ kivetette magából a Mennyországot, mert Jézus a Mennyország. Csak Mária maradt a Mennyei Boldogságban.

Van-e oly boldogság, mint az ő Boldogsága?

Lehetek-e én valaha ilyen boldog?

Könyörülj rajtunk Urunk!

5. állomás – Cirenei Simon segít vinni a keresztet   

Írta: Kovács Noel

Imádunk téged Krisztus és áldunk téged!
Mert szent kereszted által megváltottad a világot!

Cirenei Simon példaképünk abban, hogy a szenvedéseket türelmesen viseljük. Ahogyan őt sem kérdezték meg arról, akarja-e vinni Jézus helyett a keresztet, úgy az élet bennünket sem kérdez meg arról, hogy akarunk-e bizonyos kereszteket magunkkal cipelni. Mindannyiunknak vannak kisebb-nagyobb nehézségei. A kérdés az, hogy mindezzel mit kezdünk? Hogyan viszonyulunk a szenvedéshez? Bűneink sokaságával mi is hozzájárultunk Jézus szenvedéséhez, hiszen bűneink súlya nehezedett rá. Jól érezzük, hogy ezt valamiképpen jóvá kellene tennünk. A vezeklés és az engesztelés egyik legszebb módja a türelemmel viselt szenvedés, mellyel saját, illetve mások bűneiért adunk jóvátételt. Életünk keresztjeit tehát ne ledobni akarjuk magunkról, hanem öleljük őket magunkhoz, hiszen mi keresztények tudjuk, van értelme a szenvedésnek.

Könyörülj rajtunk Urunk!

6. állomás – Veronika kendőt nyújt Jézusnak

Írta: Magi István

Imádunk téged Krisztus és áldunk téged!
Mert szent kereszted által megváltottad a világot!

Amíg Cirenei Simon segít hordozni Jézus súlyos keresztjét, Veronika csak egy kendőt nyújt felé. Apró mozdulatnak látszik — szinte észrevétlennek a kiabáló, lökdösődő tömegben — mégis valami egészen más történik ott, azon a pillanaton belül.

Jézus arca vértől, portól és verítéktől sebzetten hajlik a föld felé. Körülötte kiáltások, gúny, közöny és félelem. Sokan látják, sokan sajnálják is talán… de senki nem mer közelebb lépni. Torkok szorulnak össze, kezek remegnek — és mégis mindenki hátralép. A félelem erősebb, mint az együttérzés.

Csak Veronika lép elő.

Nem állítja meg a szenvedést. Nem veszi le a keresztet. Nem változtatja meg az eseményeket. Csupán letörli az arcot, amelyet már mindenki elfordulva néz. Egyetlen, gyengéd mozdulat — mégis olyan, mintha egy pillanatra megállna a kegyetlenség sodrása.

„Amit eggyel a legkisebbek közül tesztek, velem teszitek.” (Mt 25,40)

Talán ez fáj a legjobban: mennyiszer álltunk már mi is a tömegben. Láttuk a szenvedőt, a magányost, a kirekesztettet, és belül megmozdult valami — mégsem léptünk. Nem rosszaságból, hanem félelemből. Féltünk kilógni, megszólalni, mellé állni. És így a hallgatásunk is egy újabb teher lett valaki vállán.

Veronika nem volt erős. Nem volt hatalma. Nem tudta megmenteni Jézust. Csak nem akarta, hogy egyedül maradjon a fájdalmában.

És ez elég volt.

Mert Isten országában nincs „kicsi” jóság. Egy odafordulás, egy szó, egy meghallgatás, egy jelenlét — néha ezek tartanak életben valakit, amikor már majdnem feladná.

Ha ma nem tudod levenni senki keresztjét, ne keseredj el. Lehet, hogy éppen egy kendőnyi szeretet az, amit rajtad keresztül akar adni az Isten.

Lépj ki a tömegből.
Ne félj közel menni.
A legkisebb irgalmasság is képes világosságot gyújtani a legsötétebb úton — és miközben másnak erőt adsz, észrevétlenül a saját szíved is meggyógyul.

Könyörülj rajtunk Urunk!

7. állomás – Jézus másodszor esik el a kereszt súlya alatt  

Írta: Marton Balázs

Imádunk téged Krisztus és áldunk téged!
Mert szent kereszted által megváltottad a világot!

Jézus Krisztus másodszor is elesik a kereszt súlya alatt, és ebben felismerhetjük saját újra meg újra megtapasztalt gyengeségünket. A porba hullás nem a vereség jele, hanem az emberi törékenységé. Mégis feláll, mert a szeretet erősebb a fájdalomnál. Arra tanít, hogy a kudarcaink után is van lehetőségünk továbbmenni. Minden elesésben ott rejlik a kegyelem, amely felemel és új reményt ad.

Könyörülj rajtunk Urunk!

8. állomás – Jézus találkozik a síró asszonyokkal  

Írta: Mikó Gábor

Imádunk téged Krisztus és áldunk téged!
Mert szent kereszted által megváltottad a világot!

Jézus vigasztalja Jeruzsálem leányait Pár lépésre voltam Jézustól, amikor megállt az asszonyok előtt, akik sajnálták és siratták. Mondta nekik, hogy ne ejtsenek érte könnyeket. Amikor lett volna alkalmuk Messiásként elfogadni Őt, mint sokan mások, elvetették Őt. Azt mondta, hogy inkább magukért sírjanak, azok a könnyek majd meghozzák megtérésüket. Az asszonyok nem látták az összefüggést Jézus halála és beszéde között. Én igen, és ahogy ment tovább, csendben követtem Őt. * Megváltóm, hányszor tettem már én is ugyanazt, amit ezek az asszonyok: észrevettem mások hibáit és sajnálkoztam rajtuk, a magaméit pedig milyen kevésszer vettem észre és kértem értük a bocsánatodat. Uram, Te ezeknek az asszonyoknak a példáján keresztül tanítottál engem. Bocsáss meg nekem vakságomért!

Könyörülj rajtunk Urunk!

9. állomás – Jézus harmadszor esik el a kereszt súlya alatt     

Írta: Szantner Tamás

Imádunk téged Krisztus és áldunk téged!
Mert szent kereszted által megváltottad a világot!

Jézus újra, harmadszor is a föld porába esik vissza. Bűneink súlya az Ő vállát nyomja, nem bírja már a nagy terhet, melyet mi raktunk a vállára. Felkel, mégis folytatja útját értünk, bűnösökért, megváltásunkért. Mi is oly sokszor visszahullunk bűneink porába, és sokszor ott is maradunk, eldobjuk keresztünket. Az Atya szeretete hív minket, hogy folytassuk utunkat, keljünk fel a sárból, és a szolgálatban, a szeretetben kitartóan menjünk tovább a megígért boldogság felé, minden nehézség, hiba, botlás, szeretetlenség és elutasítás ellenére is.

Könyörülj rajtunk Urunk!

10. állomás – Jézust megfosztják ruháitól 

Írta: Tell Nándor

Imádunk téged Krisztus és áldunk téged!
Mert szent kereszted által megváltottad a világot!

Krisztust megfosztják ruháitól. Akit megfosztanak ruháitól, védtelenné válik. Jézus önként vállalta. Értünk vállalta. Minket is követésére hív: „Aki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel mindennap keresztjét és úgy kövessen engem!” Úgy érzem, júniusban a diakónusszentelésemkor kicsiben, de hasonlót fogok átélni a liturgiának azon a pontján, amikor arccal lefele a földön fekszem majd, védtelenné téve magamat s egészen átadva magamat az Istennek. A családos emberek akkor élnek át hasonlót, amikor gyermekeik nevelése vagy idős szüleik ápolása miatt lemondanak karrierről, magas fizetésről, vagy a hétvégi pihenésről azért, hogy szentmisén vegyenek részt, hogy a világ sok pontján ma tapasztalható keresztényüldözésről ne is beszéljünk. Urunk, segíts minket, hogy tudjunk Téged követni! Hiszen Te mondtad: „Aki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel mindennap keresztjét és úgy kövessen engem!”

Könyörülj rajtunk Urunk!

11. állomás – Jézust a keresztre szegezik

Írta:  Zsembery András

Imádunk téged Krisztus és áldunk téged!
Mert szent kereszted által megváltottad a világot!

Groteszk jelenet tárul a szemünk elé. Keresztül szúrják Jézus kezét, majd a keresztet a magasba emelik. A világ Megváltója fejünk fölé emelkedik, és a kereszt fáján kiemelkedik a tömegből. Mindenki látja, és ő is láthat mindenkit. Még nem is sejti a világ, hogy hamarabb, mint gondolnák, hasonlóképpen fognak találkozni vele, mégis teljesen más érzések fognak uralkodni. Ott a bánat örömre fordul, a könnyek az öröm könnyei lesznek, és a kereszt fájdalmas látványa, Jézus meggyötört testét az öröm, a dicsőség és büszkeség váltja majd fel. A kereszten szenvedő, a nép számára látványosan megalázott Király záros időn belül a dicsőség Királyaként visszatér a földre, s majd újra felemelkedik- immáron az Atya jobbjára, hogy a mennyben viszont láthassuk őt. Életünk sok pontból kiemelkedés a tömegből, de a sok szenvedésben való kimagaslás nagy kegyelmi áradatot is hoz magával! Urunk, segíts minket, hogy szenvedéseink, fájdalmaink szolgáljanak előnyünkre, hogy Hozzád érhessünk életünk végén!

Könyörülj rajtunk, Urunk!

12. állomás – Jézus meghal a kereszten

Írta: Adorján Szabolcs

Imádunk téged Krisztus és áldunk téged!
Mert szent kereszted által megváltottad a világot!

Itt már nincs szó, nincs magyarázat, nincs csoda. Csend van és kimondhatatlan, végtelen szeretet. A végsőkig elmenni ugyanis nem vereség, hanem győzelem. Te magad mondtad: nagyobb szeretete senkinek nincs annál, mint aki életét adja barátaiért! S te barátaidnak mondtál minket! Nem menekültél a kereszttől – maradtál, miattunk és miattam is! Sokszor azt mondják, hogy hallgatsz. Kereszted tanúskodik, hogy te nem hallgatsz, hanem egyszerűen szeretsz! Add, hogy mi se meneküljünk el a szeretet elől, akkor se, ha az áldozatba kerül!

Könyörülj rajtunk Urunk!

13. állomás – Jézus testét leveszik a keresztről

Írta: Marton Balázs

Imádunk téged Krisztus és áldunk téged!
Mert szent kereszted által megváltottad a világot!

Amikor Jézus Krisztus testét leveszik a keresztről, a csend és a fájdalom uralja a Golgotát. A tanítványok és édesanyja szívében ott a kimondhatatlan veszteség súlya. A halál valósága megrendítő, mégis a szeretet hűsége ragyog ebben a pillanatban. A lehanyatlott test Isten önátadó szeretetéről beszél. Arra hív, hogy a legmélyebb gyászban is bízzunk a feltámadás reményében.

Könyörülj rajtunk Urunk!

14. állomás – Jézus testét a sírba helyezik

Írta: Szantner Tamás

Imádunk téged Krisztus és áldunk téged!
Mert szent kereszted által megváltottad a világot!

Meghalt az, aki nekünk életet adott. Sírban fekszik Ő, aki a sírból is életre hívta Lázárt. Erőtlen teste most nem gyógyítja meg a betegeket. Tiszta, fehér gyolcsban van elrejtve a szikla ölében, mint ahogy mi is elrejtjük Őt magunkba, amikor magunkhoz vesszük. Lelkünk legyen tiszta gyolcs az Élő Isten számára, vegyen bennünk lakást, hogy vele együtt feltámadhassunk mi is.

Könyörülj rajtunk Urunk!