Dénes Csaba

Szombathelyi Egyházmegye, I. évfolyam

Dénes Csaba vagyok, a Szombathelyi Egyházmegye papnövendéke. 1978-ban születtem Salgótarjánban, lakóhelyem egy nógrád megyei kis falu, Karancsság. Katolikus családban nőttem föl, Istenben való hitemet Szüleim, Nagyszüleim mély szeretetben adták át nekem. 1996-ban Balassagyarmaton szereztem érettségi vizsgát, majd a Debreceni Egyetemen geográfus szakon végeztem, 2003-ban. Ezt követően több munkahelyen is dolgoztam, utolsó, mintegy 12 évemet irodai munkában töltöttem, nemzeti parki környezetben. Szerény, gyakorló katolikusi életmódomban a papi hivatás lassan, de biztosan érlelődött bennem. Mintegy 25 éven át tagja voltam a karancssági Jubilate Deo egyházi énekkarnak, majd 2017-től 2025-ig a Váci Egyházmegye akolitusaként szolgáltam Istent. Plébánosommal, Kapás Attila atyával együttműködve, már ekkor szívügyem volt, hogy vasárnapokon hallják a hívek az evangélium szavát és találkozhassanak az élő Jézussal az Oltáriszentségben. Ezekben az években teológiai tanulmányaimat először munka mellett, levelező tagozaton végeztem, Esztergomban, majd pedig Egerben – ennek során az Úr hozzásegített a lelkipásztori munkatársi- és hittanári képesítés megszerzéséhez. 2025 júniusában nyertem fölvételt a Szombathelyi Egyházmegye papnövendékeinek sorába, Dr. Székely János megyéspüspök atya pedig a budapesti Központi Szemináriumba küldött, papi tanulmányaim végzése és ehhez kapcsolódó lelki nevelődésem céljából. Életem hátralévő részében, Krisztus tanítványainak sorába szeretnék lépni, igent mondva az Ő hívásának. Hivatásomat a Jóisten kezébe adva, hogy Ő tegyen alkalmassá, életem ez irányú alakulását, egyúttal családomat Jézus Szent Szíve és Szűz Mária Szeplőtelen Szíve oltalmába helyeztem.

Papnövendéki mottómnak Szent János evangéliumából Jézus búcsúbeszédének egyik legszívhezszólóbb mondatát választottam, mely reményt ad mindnyájunk lelkébe, akik a Krisztussal való találkozásban várjuk életünk beteljesedését:

„Rövid idő és már nem láttok engem, ismét rövid idő és viszontláttok engem”  (Jn 16,16)