Lobmayer Benedek

Lobmayer Benedeknek hívnak, másodéves Váci Egyházmegyés papnövendékként költöztem be idén a Központi Szemináriumba. A hivatásomat kacskaringós ösvényen keresztül találtam meg, melyért a mai napig nagyon hálás vagyok az Úrnak.

Hatgyermekes nagycsaládban nőttem fel Kerepesen. A családomban a hit és az Istenre való ráhagyatkozás, a Gondviselésben való bizalom mindig is jelen volt. Szüleim amióta az eszemet tudom aktívan résztvettek az egyházközség életében. Például szerkesztették az egyházközségi lapot, segítették a zenei szolgálatot a szentmisén, nyári ministránstáborokat szerveztek,…

A kamasz éveimet Pannonhalmán töltöttem. Az érettségi közeledtével már a faktok választásával sok bajom volt, mert elképzelésem se volt arról, hogy mi az, amiben jó vagyok. Nagyon szerettem a nyelveket, de nagyon rossz voltam belőlük, ezért a nyelvi faktokat elvetettem… Ezért matek és fizika faktokat választottam. A fizika volt az a tantárgy számomra, amit már az első tanult évben sem értettem és utáltam. (Ezzel se voltam kisegítve…)

Végzősként továbbra sem tudtam, hogy hogyan tovább. Három teljesen különböző szakot jelöltem meg a továbbtanulásomhoz. A választott szak melletti legmeghatározóbb érvem az volt, hogy “Közel legyen, ne kelljen sokat utaznom az egyetemre.” Így jutottam el Gödöllőre a SZIE Állattenyésztő mérnök szakra.

De az Úr nem adta fel. Továbbra is mellettem volt, várt rám és megmutatta, hogy milyen utat gondolt el a számomra.

Egyetemi ifin keresztül eljutottam a Kovászoló 2.0 képzésre (Váci Egyházmegyén belüli ifjúsági vezetőképző); az egyházközségben a nyári napközis táborban segíthettem, vezethettem azt; misén, szentségimádáson szolgálhattam… És még sorolhatnám de ezeken keresztül láttam azt, hogy valami mást készített számomra az Úr. De mit?

2015 októberében keresztanyám meghívására zarándokolhattam Medugorjebe a kaposváriakkal, amit a hivatásom megtalálásáért ajánlottam fel. Erről a zarándoklatról azzal az élménnyel tértem haza, mint amikor kinyílik előtted egy ajtó és rajtad múlik, hogy belépsz-e rajta vagy sem. Ez az ajtó a papi hivatásnak az ajtaja volt számomra. Bevallom őszintén, ezzel nem tudtam mit kezdeni. Igen felborult az életem. Az egyetemi tanulmányaimnak nem tudtam eleget tenni. Ezért az akkori félévemet lenulláztam, nem mentem vizsgázni…

A vizsgaidőszak végére tudatosult, hogy ugyanakkor még nem vagyok képes dönteni emellett a szolgálat mellett. Édesanyám, plébánosom és a medugorje-i zarándoklatot vezető atya buzdítására visszatértem az egyetemre. Visszatértem életem egyik biztos pontjához, hogy tudjon a hivatásom fejlődni. Kerestem lelkivezetőt és kértem az Úrtól jeleket, hogy ténylegesen megbizonyosodjak erről a hívásról. Akkori lelkivezetőm tanácsára elmentem Tahiba a Szív Lelkiségi Központba egy csendes ignáci lelkigyakorlatra. Ezen a 7 napos lelkigyakorlaton tudtam meghozni azt a döntést, hogy “Rendben Uram, elindulok a papság útján, miután befejeztem az egyetemet”.

A Gondviselésnek nagy jele számomra és még egy megerősítése ennek a döntésemnek az, hogy annak ellenére, hogy volt egy “nullás” félévem az egyetemet sikerült “csúszásmentesen” teljesítenem.

2017-ben Beer Miklós püspökatya felvett a Váci Egyházmegyés kispapok körébe. Az előkészítős- és az elsős éveimet Kismaroson élhettem meg a Kafarnaum-házban (propedeutikus szeminárium), ahol jobban beleláthattam egy működő egyházközség és szerzetesi közösség életébe.

A papnövendékként eltöltött 2 évért nagyon hálás vagyok az Úrnak és remélem, hogy a továbbiakban is segít, hogy az Ő dicsőségét szolgálhassam.