Szakács Péter

1992. szeptember 9-én születtem Nagybányán, Erdélyben. Hét éves koromig éltem Erdélyben, első osztályba is oda jártam még, de magyar nyelvű osztályba. A családomban nagyapám kivételével mindenki katolikus. Anyukámmal, öcsémmel és nagyszüleimmel éltünk együtt. Egy két és fél éves megálló (Kálmánháza) közbeiktatásával költöztünk fel Budapestre, illetve később Újbarokra. Édesanyámat ide kötötte a munka, később minket, gyerekeket pedig az iskola.

Iskolai tanulmányaim legnagyobb részét a Szent Benedek Iskolaközpontban végeztem, ahol az ott eltöltött tíz év alatt rengeteg élménnyel gazdagodtam, nagyon jó barátokra tehettem szert, nem mellesleg pedig itt bontakozott ki a hivatásom is. A gimnáziumot angol – magyar kéttannyelvű képzésben végeztem. Érettségi után felvettek a Semmelweis Egyetem Gyógyszerésztudományi karára, ahol másfél évet elvégeztem, mielőtt abbahagytam volna a képzést.

A Szent Benedek nekem sokkal inkább jelentett egy második otthont, mint egy képzési helyet. Ott ismerhettem meg a számomra oly kedves Michael Duffy atyát, akivel évek óta járjuk a Kárpát-medencét és missziózunk. A missziózás volt az igazán nagy tolóerő a hivatásban. Ha egyetlen mondatban kellene összefoglalnom azt, hogy miért jó missziózni, akkor Assisi Szent Ferenctől kérnék segítséget, aki ezt mondja:

„hirdessétek az evangéliumot, ha szükséges, szavakkal, de mindenekelőtt a tanúságtétellel.”

A hivatástisztázásom elején nagyon sokat gondolkodtam azon, van-e szerzetesi, vagy még inkább világmissziós hivatásom. Aztán egy alkalommal saját magamnak tudtam ezt megválaszolni, amikor belegondoltam, hogy mi már olyan helyzetben vagyunk, hogy nem kell Afrikába vagy Amerikába utaznunk ahhoz, hogy térítsünk, elég csak elmenni a szomszéd házba, utcába, az ember máris talál magának “alapanyagot“.