Szalai Tamás

Szalai Tamás vagyok, a Központi Szeminárium elsőéves lakója, s mint kiderült, a ház legifjabb növendéke is egyben. Tatabányáról származom katolikus család második gyermekeként. Iskoláimat Tatabányán végeztem el, majd az érettségi után a Székesfehérvári Egyházmegye püspökénél jelentkeztem a papi szolgálatra és az ahhoz szükséges képzés megkezdésére.

A jelentkezést hosszú éveken át tartó belső harc előzte meg. Az iskolatársaim világias életvitele és a bérmakeresztapám papi élete közti nagy eltérés segített a remélhetőleg helyes döntés meghozatalában. Látva osztálytársaim életét és a bérmakeresztapám által megélt papi élet előnyeit és hátrányait is, úgy gondolom, hogy a Bodajki Segítő Szűz Mária reám gyakorolt hatására hoztam meg ezt a nehéz és felelősséggel bíró, de ugyanakkor remélhetőleg helyes döntést.

A hittel már egész kis koromban találkoztam, hisz Édesanyám mélyen gyökerező lengyel katolikus hite a születésemtől végigkísért.

Emlékszem, először talán 3 – 3,5 éves lehettem mikor szülővárosomban, Oroszlányban a mise alatt megfogalmazódott bennem a gondolat, hogy pap akarok lenni.

A gyermeki lendület kamaszkoromig sziklaszilárdan tartottam. A törést és a kétséget az ébresztette bennem, hogy szembesültem a papok emberi gyengeségeivel. Az elkövetkező években ugyan a hitem nem ingott meg, de a papokba vetett bizalmam igen. Ez idő alatt ismertem meg a város egyházközségeinek nagy részét, különösen is a Bánhidai Egyházközség tagjait, akiknek azon kívül, hogy befogadtak, sok minden jót köszönhetek. Ebben az időben ismerkedtem meg a Bodajki Egyházközséggel is, akiket egyből szívembe zártam. A bánhidaiakhoz hasonlóan befogadtak és segítették lelki fejlődésemet; sokat köszönhetek az ott szolgálatot teljesítő atyáknak ( Horváth József atyának, Hortyi Gábor atyának, és nem utolsó sorban Mórocz Tamás atyának) és a plébániai dolgozóknak. Az utóbbi két évben akarva – akaratlanul is, de egyre több időt töltöttem Bánhidától távol a hétvégéket, Bodajkon illetve néha, mikor szerencsém volt eljutni, Gencsapátiban. Bár az utóbbi helyen keveset fordultam meg, a hely plébánosával, Gombos Bálint atyával már az első alkalommal megtaláltuk a közös hangot, és mindig szeretettel fogadott mikor felbukkantam a faluban. A két településben számomra egy dolog nagyon fontos: mindkét hely Ősi Mária-kegyhely.

Az imént felsorolt egyházi főtisztelendőségek mellett, három igen fontos világi úriember játszott nagy szerepet abban, hogy most itt lehetek. Ők hárman (Izing Mihály, Perger Ernő,Visegrádi József) egytől egyig mellettem voltak a nehéz pillanatokban és támogattak, életükkel és élettörténetükkel pedig példát és utat mutattak és mutatnak a mai napig is.