Szeminaristák nyári élményei VOL I.

Az alábbiakban Szakács Péter V. évfolyamos, Rátkai István és Riesz Benedek II. évfolyamos papnövendékek nyári beszámolóját olvashatják.

A LELKET GYÓGYÍTANI

Idén augusztusban, utolsó szemináriumi évünk megkezdése előtt egy hetet töltöttünk el a Budai Irgalmasrendi Kórházban, ahol kórházpasztorációs gyakorlatunk volt. Rövid ismerkedés után, már az első nap kaptunk egy-egy kórházi osztályt, ahol aztán egész héten mi leszünk az egyetlen lelkigondozó. Nagy várakozás volt bennem, mert még soha nem volt ehhez hasonló feladatom.

Mindannyian szoktunk udvariasan „Hogy van?” kérdést feltenni embereknek, amire általában egy udvarias válaszon kívül nem várunk semmit. Ezen a héten viszont szükséges volt, hogy érdekeljen az emberek őszinte válasza, nem elégedhettem meg a sablonos „Jól vagyok.” válasszal. Ezért első dolgom az volt, hogy már a kérdést se tegyem fel, nehogy megragadjunk ezen az udvariassági szinten. Hiszen azért vagyunk ott, hogy az emberek lelkével foglalkozzunk, ami sokkal több bizalmat igényel a beszélgetőtárstól.

Hála annak, hogy a lelkisegítői szolgálat már közel két évtizede folyamatosan működik a kórházban, nem volt nehéz olyan emberekkel találkozni, akik szívesen beszélnek, mert úgy érzik – esetleg korábbi tapasztalataik is vannak már –, hogy egy-egy lelki beszélgetés segíthet nekik. Így kevés olyan alkalom volt, hogy esetleg visszautasították volna a felajánlott lehetőséget egy beszélgetésre.

Általánosan elmondható, hogy az embereknek szükségük volt valakire, akivel megoszthatták azt a problémát, ami igazán a szívüket nyomja, legyen az akár a betegségükkel kapcsolatos, akár valami egészen más dolog. Egészen meglepőnek éreztem, hogy néha a beszélgetőtársak azt is nagyon szervesen az ottlétük részének érezték, hogy nem csak a testi bajaikkal, de a lelki gondokkal is fordulhatnak itt valakihez.

Különleges élmény volt, amikor egyikük a beszélgetés végén saját maga ismerte el, hogy lehetséges, a sok elfojtott, ki nem mondott probléma is oka annak, hogy ő most épp ott van. Találó a ’szívére vesz’ kifejezés, ugyanis a kardiológián – ahol szolgálatot teljesítettem – sokan érezték azt, hogy az ottlétük oka nem elsősorban egy testi betegség, hanem valamilyen családi, közösségbeli vagy személyes probléma, amely nagyon erősen hat az ő egészségükre.

Kiváló tapasztalatnak bizonyult ez a hét, ahol egyszerre kaphattunk leckét a kórházi légkörből és mindennapokból, emberi sorsokból, valamint abból is, hogy az embereknek szükségük van arra, hogy ne csak a testük betegségeivel, de a lelkük bajaival is foglalkozzanak, a lelküket is gyógyítsák.

Szakács Péter V. évfolyam

BRENNERES HITTANTÁBOR

Idén is szerencsém volt részt venni, volt iskolám, a szombathelyi Brenner János Általános Iskola egy hetes hittantáborában, amely idén először a Balaton partján, Keszthelyen volt. 16 diák s kísérőik igazi családi hangulatot teremtettek a hét során. A tábor során el kirándultunk a Festetics kilátóhoz, megismerkedtünk a város főbb látnivalóival, s természetesen nem maradhattak ki délutáni fürdőzések a Balatonban. Idén is volt hittanos vetélkedő, amely most a víz motívumára épült, illetve készület is volt a jövő évi Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra. Emellett a gyerekkel az utolsó napon emlékbe különböző kézműves tárgyakat készítettünk emlékbe a táborról.

Rátkai István II. évfolyam

NYÁRI EMLÉKEIM 2019

Nagyon jó élmény volt nyáron – leginkább a különféle táborok folyamán – sok-sok emberrel közösségben lennem, illetve számos élethelyzettel találkoznom. Találkoztam hivatásukat kereső vagy a múltjukon dolgozó fiatalokkal, házasságuk megmentéséért vagy a megélhetésükért fáradozó családosokkal, valamint az öregedés miatt aggódó idősebbekkel. Megerősödtem abban a szemléletben, hogy számomra már a papságra való készület is a másokért való életről, és az Istennel együtt élt életről kell, hogy szóljon.

Természetesen vicces történetekből sem volt hiány. Például a plébániai hittantáborunk egy miséjén az evangélium felolvasása után egy kislány őszinte megdöbbenéssel újságolta nekem: „figyelj, tényleg megcsókolta a könyvet!” Egy másik alkalommal a következő mondatot intézte hozzám egy táborozó: „képzeld, apukám kövérebb, mint te. Pedig nem is pap!”

Hálás vagyok Isten segítő jelenlétéért, azért a „csapatmunkáért”, mely a különféle lelki programok szervezése és lebonyolítása során megtapasztalhattam a nyáron; az önkéntesek áldozatkészségéért, odaadó munkájáért, a résztvevők lelkesedéséért; és hálás vagyok azért a hatalmas bizalomért, nyitottságért, befogadásért, amelyet sok ismeretlen közegben megtapasztalhattam.

Ezekkel a tapasztalatokkal és újult erővel, nagy lelkesedéssel tekintek a következő év eseményei, szolgálatai elé!

Riesz Benedek II. évfolyam

Hozzászólás

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s