Dávid zsoltára.
Uram, hallgasd meg imádságomat,
figyelj könyörgésemre hűséged szerint,
hallgass meg engem igazságod szerint.

Ne szállj perbe szolgáddal,
mert senki sem igaz előtted az élők közül.

Íme ellenség üldözi lelkemet,
porig alázza életem,
sötétségbe taszít engem, mint a rég megholtakat.

Lelkem elszorul bennem,
szívem megdermed bensőmben.

Megemlékezem a régi időkről,
gondolkodom minden tetteden,
elmélkedem kezed műveiről.

Kitárom feléd kezemet,
lelkem utánad eped, mint a szomjas föld.

Uram, hamar hallgass meg,
mert elsorvad a lelkem.
Ne fordítsd el tőlem arcodat,
mert olyan leszek, mint akik a sírba szállnak!

Add, hogy már reggel halljam irgalmadat,
mert benned bízom;
Mutasd meg nekem az utat, amelyen járnom kell,
mert én hozzád emelem lelkemet!

Ments meg engem ellenségeimtől,
Uram, hozzád menekülök!

Taníts meg arra, hogy megtegyem akaratodat,
mert te vagy az én Istenem!
A te jó lelked vezessen engem egyenes földön!

Uram, nevedért tarts életben engem.
Vezess ki a szorongatásból hűségedben,

pusztítsd el ellenségeimet irgalmadban;
Semmisítsd meg minden üldözőmet,
mert én a te szolgád vagyok!

Egy emlék felidézése, egy éppen megszorult szív, egy kitárt kéz. Néha nem kell sok, hogy Istenhez szóljunk. Ilyenkor olyan jó lenni, élni. Ajándéknak érezhetünk mindent, bármikor könnyen szólítjuk meg Istent, s tapasztaljuk az ő jelenlétét is.

De néha meg oly nehéznek tűnik őt megszólítani, meghallani, megérteni. Nem megy. Találni egy jó testtartást, egy olyan helyet, ahol megnyugodhatok testben és lélekben is. Amikor az érzelmeimet, a velem történteket el tudom engedni, s helyettük Isten vezetésére bízhatom magam. De még kitárni se tudom kezem feléje, mert elfáradtam, szívem megdermedt, s úgy érzem nem tudok szabadulni. Csak vágyom, hogy vége legyen. Vágyom. Hogy újra érezzem Isten kísérő hangját.

De lehet, hogy Isten most csak pont erre hív, hogy most pusztán vágyjam Őt, hogy mint szomjas föld epedjek utána? Lehet csupán az érzést akarja bennem láttatni, hogy valakihez tartozni akarok? Lehet fel akar bennem idézni valamit, egy emléket, egy eseményt, amit már lehet el is felejtettem? Engedd őt ilyenkor is, ezen érzéseid közepette is vezetni. Légy hozzá őszinte!

Két ima lehetőségre hívlak most. Az egyik, ha most közel érzed magadhoz Istent, akkor adj hálát érte. Nézz körül, kik vannak körülötted, miért lehetsz hálás, kikért? Ilyenkor, mikor boldogok vagyunk mindent ajándéknak élhetünk meg, de gyakran figyelmetlenek vagyunk. A hálaadás és körültekintés után tekints magadba, hogy amikor nehéz volt vele lenni, akkor mit tudott neked üzenni, adni? Hogyan vezetett akkor Téged?

A másik, ha most nehézkes a vele töltött idő bármilyen okból. S csak vágysz rá, hogy vele tudj lenni, akkor imádkozz az érzéseiddel, vágyaiddal. Elmélkedj azon, milyen volt mikor legutóbb megérintett. Érezted őt, mint ajándékot? Milyen ajándék volt akkor? (Ismét, mint az első lehetőségnél, tekints vissza miért lehetsz hálás.)

De most is ajándék akar lenni Neked. Forrás a kiszáradt földnek. Egy csepp, melyet lehet most észre se veszel, de ott van. Fedezd fel!

Nézd egy kis ideig a Krisztus ikont! Milyen volt találkozni Jézussal az imaösvényen? Miért adnál hálát most Istennek? Köszönd meg ezeket neki!