Maszkíl Dávidtól.
Boldog, akinek gonoszsága bocsánatot nyert,
és akiknek bűne el van takarva.

Boldog az, akinek az Úr nem tudja be vétkét,
s akinek lelkében nincsen csalárdság.

Amíg hallgattam, csontjaim megöregedtek,
s egész nap jajgattam.

Mert éjjel-nappal rám nehezedett kezed,
ellankadt erőm, mint a nyár hevében.

Megvallottam előtted bűnömet,
gonoszságomat el nem rejtettem.
Elhatároztam: »Megvallom magam ellen hűtlenségemet az Úrnak.«
És te vétkem gonoszságát megbocsátottad.

Hozzád fohászkodjon tehát minden szent alkalmas időben,
akkor áradjanak bár a vizek, el nem érik őket.

Te vagy menedékem, megőrzöl a veszedelemtől;
Körülveszel a szabadulás örömével.

Értelmet adok neked és megtanítlak
az útra, amelyen járnod kell;
Rajtad tartom szemem.

Ne legyetek értelmetlenek,
mint a ló és az öszvér:
amelyeknek fékkel és zablával kell szorítani az állát,
másként nem közelednek hozzád.

Sok csapás éri a bűnöst,
ám az Úrban remélőt irgalom övezi.

Örvendjetek az Úrban és vigadjatok, igazak,
ujjongjatok mindnyájan egyenes szívűek.

A 32. zsoltár kezdete segít minket abban, hogy megleljük, mi a bűnös ember útja a boldogsághoz. Kinek bűne bocsánatot nyer és akinek lelkében már nem motoszkál a szándék a bűnös cselekvésre. Egyfajta reményt ad számunkra a világban, amelyben a bűnnel együtt élünk. Menedék lehet abban a világban, amelyben mindenki bűnös. Mert Ádám a Paradicsomban engedett a kísértésnek, és pusztaság lett az eredménye. Míg Jézus megtagadta a kísértést a pusztában, és újra megnyitotta a Paradicsomot. Melyik példát szeretnénk követni? Engedni a rövid, pontszerű, elmúló örömnek? Vagy inkább a Vele való lét örök idejére gondolok? 

Hogy tekintek most magamra? Aki bűnei miatt szenved, elhatárolódott az Istentől, akár azt is állítom, hogy Isten kevésbé szeret? Vagy belátom bűneimet, megvallom azt, és fogadom Isten szeretetét? Mert Isten szeret Téged, értékesnek tart és útmutatást ad a boldogság felé! A válasz rajtad áll!

De a döntésben nem vagy egyedül! Az Ige, a Szentírás ott van melletted. Isten szavával való találkozás képes rádöbbenteni minket arra, hogy eltávolodtunk az Istentől, és képes útmutatást adni, hogy merre induljunk! Milyen útmutatást ad számodra a Szentírás?

Ha gyermekeiddel együtt szíved, lelked mélyéből megtérsz az Úrhoz, a te Istenedhez, s hallgatsz mindenben a szavára, ahogy ma megparancsoltam neked: az Úr, a te Istened változtat sorsodon, megkönyörül rajtad. (MTörv 30,2-3a)