1. állomás – Pilátus halálra ítéli Jézust

Pilátus kimondja az ítéletet, amellyel Jézust rengeteg szenvedésnek teszi ki. Hányszor ítélem én is egy-egy társamat szenvedésre egy-egy szavammal, amellyel nevetség tárgyává teszem őt, megszégyenítem vagy megbántom? Próbálok-e függetlenedni az emberek véleményétől, ha mások megítéléséről esik szó? Igyekszem-e sértődés nélkül, szelíden fogadni, ha engem bírálnak?

Napról napra számos olyan helyzettel találkozunk, amire azt mondjuk, hogy „ez halálra van ítélve”. Mégis Jézussal együtt erőm lehet ahhoz, hogy ezekből a szituációkból, hibáinkból, nehézségeinkből és aggodalmainkból feltámadjak.

Istenem, segíts, hogy mindenkit akarjak szeretni, és szavaimmal örömet, ne pedig fájdalmat okozzak.

2. állomás – Jézus vállára veszi a keresztet

Nehéz, keserves, megszégyenítő út elé nézünk. Jézus tisztában van vele, hogy nem számíthat kellemes fizikai élményekre. Mégis felvette a keresztet! Mégis elindult a küzdelem útján! Miért? Mi volt a célja? Semmi és minden. Számára semmi, nekünk minden az Ő célja. Értünk vette vállára a keresztjét! A mi megváltásunkért. Ehhez azonban el kellett fogadnia azt a keresztet. Én vajon elfogadom üdvösségem érdekében a nekem felkínált keresztet? Kész vagyok akár áldozatokat is hozni egy magasztosabb cél érdekében? Tudok határozottan dönteni Krisztus keresztje mellett?

3. állomás – Jézus először esik el a kereszttel

Jézus elesik, de felkel, mert folytatni akarja útját. Kitartóan megy tovább, hiszen azért vállalta az elesést, hogy általa én is felkeljek, és tovább haladjak az Istenhez vezető úton. Mi sokszor félbehagyunk dolgokat, megtorpanunk, amikor dolgozni vagy szenvedni kell valamiért, vagy akkor, amikor valami túl hosszúnak vagy túl értelmetlennek tűnik.

Istenem, segíts, hogy a magam és mások gyöngeségét úgy tudjam fogadni, ahogyan Ő az első elesést – türelmesen, felháborodás nélkül, szinte derűsen. Add, hogy tudjam magam tartani helyes elhatározásaimhoz, és ne keressek kibúvókat a nehézségek idején.

4. állomás – Jézus találkozik édesanyával

Rövid, érzelemgazdag, erőt adó. Találkozás, amely felüdít. Találkozás, amely lendületet ad a hátralévő időre. Jézus találkozott és felüdült. Én vajon találkozom életem forrásával vagy elhaladok mellette? Nyitott vagyok a találkozásaimra? Tiszta szívvel készülök rájuk? Észreveszem életem forráspontjait? Mit teszek azért, hogy észrevegyem, megtaláljam azt, ami feltölt? Kész vagyok-e a keresztre tekintve, a kereszt felé fordulva erőt meríteni a mindennapok küzdelmeihez?

Imádkozzunk, hogy életünk napjai a kereszt vonzalmában teljenek!

5. állomás – Cirenei Simon segít vinni a keresztet

Nem tudjuk, hogy Cirenei Simon örömmel, vagy vonakodva segített. Az viszont biztos, hogy egy vadidegen ember tett valamit Jézusért. Mi is tehetünk minden nap valamit Jézusért, a családunk, barátaink és a környezetünkben élők érdekében. Mondhatunk valami kedveset, tehetünk valami apróságot, vagy hallgathatunk, amikor szívesen veszekednénk vagy lennénk dühösek.

Ehhez erőt nyerhetünk Istentől, Aki akkor is a legközelebb van hozzám, Aki akkor is a segítségemre siet, amikor legjobban szorongatnak fájdalmaim, félelmeim, magányosságom. Istenem segíts, hogy bármilyen aprósággal, de megkönnyítsem társaim életét és tudjam cipelni annak a tehernek egy részét, amelyet ők cipelnek!

6. állomás – Veronika kendőt nyújt Jézusnak

Nem kérték rá. Senki. Úgy tűnik jutalmat sem kap érte. A kereszt Jézus vállán marad. Nem szabadul meg tőle. Fizikailag sem segítség az a kendő. Még hátráltat is. Addig is áll a menet. A kereszt meg a vállon pihen. De akkor miért lényeges, ami szemünk elé tárul ennél az állomásnál? Mi a relevanciája Veronikának és kendőjének? Mert a viszonzást nem váró, őszinte és odaadó szeretet állomása ez. Azé a szereteté, amely elfogadja a megváltoztathatatlant, de mégis reményt ad. Reményt arra, hogy hogy van értelme a megváltásnak, mert létezik még az a szeretet, ami igényli a megváltást.

Én vajon tudok ilyen önzetlen, viszonzást nem váró, Krisztustól tanult szeretettel állni embertársaim mellett? Tudok kendőt nyújtani? Tudom elfogadni azt?

7. állomás – Jézus másodszor esik el a kereszt súlya alatt

Még nagyon messze van az út vége és megint elesel. Egyszerűbb, kényelmesebb lenne, ha nem kellene továbbmenned és véget érne a keresztút itt. De te mégis továbbmész. Nem elég egyszer küzdeni, nem elég egyszer újrakezdeni, nem elég egyszer szeretni vagy megbocsátani – Jézus példája sokszori, alázatos felkelésre int.

Vajon úgy gondolom, hogy aki elesett, az megérdemli a sorsát? Figyelmes vagyok-e az elesettek iránt, vagy csak bosszankodom, hogy láb alatt vannak? Jézus példája részvétre és tevékeny, segítő szeretetre int. Istenem, köszönöm, hogy mindig segítesz nekünk a nehézségeinkben, a bánatainkban. Segíts, hogy ezekkel mindig Hozzád forduljunk!

8. állomás – Jézus találkozik a síró asszonyokkal

Sokan sajnáltak téged, Jézus, és hangosan sírtak, látva szenvedésedet. Te azonban konkrét és közvetlen szavakkal azt mondtad nekik, hogy ne téged sajnáljanak, hanem gondolják végig: vajon ők és mindazok, akikért felelősséggel tartoznak helyesen élnek-e, Istennel élnek-e. Hiszen nem azt kell siratni, aki keresztet hordoz, hanem azt, aki másokra keresztet rak.

Jézus a részvétet elfogadta, de szánalomra nem szorul. Tőlem sem nagy szavakat, hanem inkább komoly magamba tekintést, erős elhatározást és tetteket vár – válaszként az Ő minden mértéket meghaladó szeretetére. Segíts minket is, Istenünk, hogy sajnálkozás helyett merjünk tenni, kezdjünk el igazán szeretni, különösen akkor, amikor nehéz. Adj bátor és figyelmes szeretetet nekünk!

9. állomás – Jézus harmadszor esik el a kereszt súlya alatt

Jézusnak már alig van ereje és újra elesik. Biztos megfordul a fejében, hogy nem érdemes felállni, mert úgyis újra elesik. De felkel és továbbmegy. Én is hányszor követem el újra és újra ugyanazt a bűnt. Úgy is érezhetem, hogy nincs értelme meggyónni, bocsánatot kérni, mert úgyis újra elkövetem majd. Jézus azonban nem tökéletességet vár tőlünk. Nem azt akarja, hogy ne essünk el, hanem azt, hogy mindig felálljunk és tovább haladjunk Felé.

Jézus a reményvesztettség idején is segíteni akar nekem, Ő az, aki az úttalan úton elnyúlt testével úttá lett értem.

10. állomás – Jézust megfosztják ruháitól

Jézust a katonák megszégyenítik, elveszik Tőle ruháit. Mezítelenül áll ott, sebzetten, látszólag teljesen értéktelenül. Pedig valójában Jézus Isten Fia, aki minden idők legfontosabb tettét hajtja végre: megváltja a világot. Én is sokszor ítélek meg valakit a külseje miatt, sokszor elutasítom azért, mert nem szimpatikus.

Vajon megérzem-e én is, hogy minden okkal vagy ok nélkül megszégyenített emberben az Ő méltósága tárul elém?

11. állomás – Jézust a keresztre szegezik

Jézus tűri, hogy a keresztre szegezzék, mert mélységesen hisz a küldetésében, és mert feltétel nélkül, mindenáron szeret bennünket. Fontosnak és értékesnek tart mindannyiunkat – pusztán azért, mert vagyunk.  Krisztus kiüresítette önmagát, hogy egészen nekünk adhassa önmagát. Meghívott arra, hogy bizalommal belépjünk az Ő szavakkal ki nem fejezhető jelenlétébe, életébe. Engedjük, hagyjuk, hogy nagyon szeressen minket az Ő tápláló, átváltoztató teljességével, szeretetével!

Segíts Uram a Te határtalan kegyelmeddel, hogy adjak helyet a szívemben a Veled és másokkal való közösségre! Te, Aki elbírtad a kereszt súlyát, adj erőt, hogy merjek tenni, igazán szeretni, a Te országodat építeni! Önts szívembe bátor, figyelmes szeretetet, és vágyakozást Irántad! A Te, Akinek a megbocsátó szavai a gyöngeségben is végtelenül erősek, segíts mindenkinek megbocsátanom, nem csak a könnyű helyzetekben szeretnem – Téged, környezetemet, szeretteimet és önmagamat egyaránt!

12. állomás – Jézus meghal a kereszten

„Beteljesedett!” (Jn 19,30). „Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet. E szavakkal kilehelte lelkét” (Lk 23,46). Jézus áldozatának lényege nem a szenvedés. Nem a fizikai fájdalomra kell most gondolnunk, sem az ostorcsapásokra, sem a szegek nagyságára, sem az órákig tartó gyötrődésre. De még csak nem is a lelki gyötrelemre, a végtelen elhagyatottság érzésére, melyet ő átélt, hiszen azok kínozták, akiket ő a legjobban szeretett. Jézus áldozatának a lényege az önátadás. Az ő teljes önátadása tökéletes engedelmességben az Atyának.

Jézus egész életében másokért élt. Erre hív minket is. Adjuk át az életünket. Nem a szenvedésünkre, az önmegtagadásainkra szomjazó Istenben hiszünk, hanem Jézus Krisztusban, aki a kereszten így szól: „Szomjazom!” (Jn 19,28). Rám szomjazik, engem akar személy szerint, úgy ahogy vagyok. Ezért adta magát teljesen oda értem. Viszonzásul pedig nem nagy tetteket vár, nem teljesítményt, hanem azt, hogy én is adjam oda neki magam egészen, engedjem, hogy belépjen az életembe, formálhasson engem. És paradox módon, ha egészen odaadom az életemet általa az Atyának, akkor lesz igazán az enyém is. „Aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt. De aki elveszíti életét énmiattam, megmenti azt” (Lk 9,24).

13. állomás – Jézus testét leveszik a keresztről

A világ fájdalmainak legnagyobbika. Édesanya búcsúzik halott gyermekétől. A szülő szembesülése ez a felfoghatatlanhoz közelivel. Fia élt, de már halott. A tanítványok elfutottak. Rettegnek. Csupa kétely még az anyai szív is. Mi történt? Mi volt ez a 3 évtized? A beteljesedett élet káoszt és zűrzavart hagyott a szívekben. Nem tudják mi fog történni. Milyen sokszor érzem így magam. Félrevezetnek felszínes érzékeim, felszínes tapasztalataim. Megtéveszt emberi korlátoltságom. Elfeledkezem a kereszten függő ígéretadóra tekinteni. Hányszor érzem reménytelennek helyzetem.

Vajon én türelemmel tudok várni Krisztus ígéretének beteljesülésére életemben? Hagyom, hogy beteljesítse ígéretét énbennem? Imádkozzunk a türelem ajándékáért, hogy szívből tudjunk odafigyelni Megváltónkra reményünk beteljesedésekor!

14. állomás – Jézus testét a sírba helyezik

Mióta Ő Istenre nyíló kapuvá tette a halált, azóta minden emberi szenvedés a megváltás eszköze lehet. Azóta minden nehézségen át feldereng a húsvéti öröm ígérete, azóta mi is,  napról napra feltámadhatunk sebeinkből. Jézust a sírba fektetik. Könnyű, mivel nem hordozza a bűn, a gyűlölet, a düh terhét, csupán az elvárásoktól és feltételektől mentes, végtelen szeretetet. Jézus a sírban fekszik, ahonnan harmadnap feltámad majd. Alig várja, hogy találkozzon tanítványaival újra, alig várja, hogy találkozzon velem!

Segíts Uram, hogy adjak lehetőséget Neked, Aki szüntelenül zörgetsz a szívem ajtaján, a Veled való találkozásra. Add, hogy egyszerűen, bizalommal jelen legyen a Te társaságodban, és, hogy ebből a találkozásból élet fakadjon! Önts vágyakozást, tüzes szeretetet a szívembe Irántad!