Váci Egyházmegye, V. évfolyam

Busai Péter vagyok és Dejtárról származom.

Esztergomba érettségiztem a Ferenceseknél.

A papi hivatás gondolata gyermekkoromban merült fel bennem először, viszont akkoriban mindig elvetettem ezt a gondolatot. Érettségi után arra a  döntésre jutottam, hogy rálépek erre az útra, ugyanis éreztem megerősítést az Úr felől. Volt olyan időszak, amikor a képzés alatt megkérdőjeleződött bennem a papság gondolata. Kételkedtem Isten hívásában, ezért a civil életben dolgoztam. Amikor újra nem hagyott nyugodni ez a gondolat, megerősödve tértem vissza.

Bár többször nem akartam tudomást venni arról, hogy az Úr hív, mégis az volt a benyomásom, hogy nem hagyott magamra.

Egy másik aspektust is idehoznék. Ezek pedig a példaképeim. Számomra két meghatározó személy van az életemben:  Horváth József atya, aki plébánosom volt, valamint  Udvarnoky László atya, aki Budatetényben volt plébános.

Jézus azonban megszólította őket: ,,Bátorság! Én vagyok, ne féljetek”  (Mt 14,27)