A nevem Csupor Márton, 2002-ben születtem Sárváron, idáig itt éltem családommal együtt. Idén tavasszal érettségiztem a Szombathelyi Művészeti Szakgimnáziumban, ahol orgona szakos növendék voltam. Tanulmányaim mellett közel 7 évig orgonáltam a Sárvár-kertvárosi templomban, illetve egy kis faluban, Porpácon.

Isten hívására 2,5 éve figyeltem fel igazán, ekkor kezdett komolyabban foglalkoztatni a papi hivatás gondolata. Leginkább számomra az idősek, elesettek, szenvedők látogatása okozott nagy előrelépést, megerősítést a hivatás útján. Anyai nagyanyám betegsége miatt egy ideje gyakran jártunk kórházakba, szociális intézményekbe, ahol beteg, néhol magatehetetlen emberekkel találkozhattam, akiknek már egy-egy kedves szó, a szeretet legkisebb megnyilvánulása is hosszabb, néha napokig tartó örömet okozott.

Fontosnak tartom, hogy az ember, bárhol is legyen életében, mindig találjon alkalmat arra, hogy a szeretetre éhező emberekben meglássa az Isten tükörképét.

Kérem a kedves Olvasókat, imádkozzunk azért, hogy embertársaink ne feledkezzenek meg azokról az idős testvéreinkről, akik őket felnevelték, s számtalan áldozatot hoztak értük!