1996-os születésemtől kezdve Bodajkon éltem szüleimmel, illetve öcsémmel. Szüleimnek hála már gyermekkoromtól kezdve szinte minden vasárnapi szentmisén részt vehettem. Gimnáziumi éveim alatt is kitartottam a Jóisten mellett,

megéreztem a bodajki Mindenkor Segítő Szűzanya különleges közbenjárását életemben.

Már végzősként is foglalkoztatott a papság gondolata, de ekkor még nem mertem igent mondani az Isten hívására, így a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar nemzetközi tanulmányok szakára jelentkeztem, ahol a BA és az MA diplomát is megszereztem. Az egyetem alatt még erősebbé vált a hívás, azonban ekkor még szerettem volna magamat kipróbálni a munka világában, az életben civil szakmában. Ekkor keresett meg plébános atya azzal, hogy szeretné, ha együtt dolgoznánk az akkoriban megújult bodajki Segítő Szűz Mária-kegyhelyen. Kis gondolkodás után elfogadtam az állást, azt éreztem, hogy az Isten így próbál segíteni az „igen” őszinte kimondásában. Nagy kegyelemnek éltem meg, hogy minden nap a Szűzanya közelében lehettem, és végre őszintén ki tudtam mondani:

„Uram, legyen meg a te akaratod!”

Természetesen ehhez nagyban hozzájárultak a kegyhelyen szolgáló atyák, illetve a velem szolgáló világiak, akik szeretettel, bölcsességgel és mély hittel vettek körül.

Kérem a kedves Olvasót, hogy imádkozzon papi és szerzetesi hivatásokért, illetve azért, hogy a Jóisten tegye teljessé a Jót, amit megkezdett bennünk.