Horváth László Péter

Horváth Lászlónak hívnak, és a szombathelyi egyházmegye papnövendéke vagyok. 2001-ben születtem a New Jersey államban lévő Princeton-ban, az Egyesült Államokban. Harmadik generációs külföldi magyar vagyok, és háromgyermekes családba születtem legfiatalabbként. A gyermekkorom nagy részét kint töltöttem, ahol részt vettünk az ottani magyar közösségekben, többek között cserkészetben, magyar iskolában és egyházközségben.

Magyarországon először 2010-ben volt lehetőségem járni, ami nagy hatással volt rám. Látogatásunk a Pannonhalmi Főapátságba különösen is nagy benyomást tett, és három évvel később jelentkeztem is a bencés gimnáziumba, ahová fel is vettek a hatéves képzésre. Ezek az évek nagyon sok lehetőséget nyújtottak számomra, például testvériskolai kapcsolatok révén kijutni más országokba: Kárpátaljára, Erdélybe meg Délvidékre, de Németországba, Franciaországba és Lengyelországba is. Sport- és zenefoglalkozások szempontjából is rengeteg lehetőség adódott. Pannonhalmán volt lehetőségem versenyszerűen vívni, de új hangszereken (pl. orgona) is tanulni az egyházzenei képzés keretein belül. Az egyházzene mindig is fontos volt számomra, a gregorián nagyon közel áll a szívemhez. Pannonhalmán 2019-ben érettségiztem.

Egy évet tanultam a Semmelweis Egyetem gyógyszerésztudományi karán, és ekkor hallottam meg Isten hívását a papság felé. Egy egyházzenész barátom révén (akivel egy osztályba jártam Pannonhalmán) kerültem be a Váci utcai Szent Mihály templom scholájába, ahol a gregorián mellet meghatározónak bizonyultak a más fiatalokkal, családos emberekkel, papi hivatásra készülőkkel és papokkal folytatott beszélgetéseim.

Világossá vált számomra, hogy jó keresztény férfinak lenni nagy kihívás a mai világban, különösen papi hivatással, és hogy ennek az útnak járására kaptam meghívást, amelyet kötelességem követni.

Nagyon hálás vagyok mindazokért, akik kísértek és imáikkal támogattak ezen az úton, kérnénk a kedves Olvasókat is, hogy legyenek kedvesek imádkozni a papi és szerzetesi hivatásra készülőkért.

„Bocsásd ki világosságodat és igazságodat, azok vezessenek engem és vigyenek el szent hegyedre és a Te hajlékodba! És bemegyek az Isten oltárához, Istenhez, ki örömmel tölti el ifjúságomat.” (42. zsoltár)