Nagy szeretettel köszöntöm a kedves Olvasót, a nevem Illyés Dávid, Veszprémi Főegyházmegyés papnövendék vagyok. Győrben születtem, Tét városában lakok, családomról csak annyit írnék, hogy egyke vagyok, nincs testvérem. Győrben, a Bencés Gimnáziumban tanultam és utána rögtön jelentkeztem a Győri Egyházmegyébe, majd két múlva egyházmegyét váltottam, a Veszprémi Főegyházmegyébe kerültem, ahol Dr. Márfi Gyula érsek atya bizalmat szavazott nekem, és felvett az egyházmegyébe. Három évig tanultam Veszprémben, majd az ottani szeminárium bezárása után, egy év pasztorális gyakorlaton voltam a veszprémi Szent László Plébánián. Ebben a tanévben pedig tovább folytatom tanulmányaimat a Központi Szemináriumban, ahol reményeim szerint be is fogom fejezni azokat.

Hivatásom talán kiskoromban kezdődött. Mikor gyermek voltam, édesapámmal mindig együtt olvastuk a Szentírást, és minden szakasznál elmagyarázta, mit jelent az adott rész.

Számomra a mai napig nagy értékkel bír, kedves emlék róla, hiszen ez alapján alakult ki, hogy ezt a hivatást válasszam. Győrben a bencéseknél tovább alakult, hogy én az Istent szeretném szolgálni, és ennek a legjobb módján, a papi hivatás szolgálatán keresztül valósítanám meg ezt a vágyat. Bár az elmúlt években sok mindent átéltem, elég sok jót és rosszat. De egy valamit nem vehetnek el tőlem.

Azt, hogy ezekben az időszakokban megtapasztalhattam a Mindenek Atyjának gondoskodását és nagy szeretetét.

Bárhogyan alakult az adott szituáció, én pozitívan tudtam kijönni. Nem szeretném véka alá rejteni ezt a nagy ajándékot, hanem másoknak is tovább akarom adni Krisztus szeretetét. Egy mondással szeretném befejezni, ami Abraham Lincolntól, az Amerikai Egyesült Államok 16. elnökétől származik és úgy vélem, rám is igaz: „Lassan haladok, de sosem hátrafelé.”