Kakasi Dávid Elek

„Szeressétek egymást azzal a szeretettel, amellyel én szerettelek benneteket!” (Jn 15,12)

Kakasi Dávid Elek vagyok, a Hajdúdorogi Főegyházmegye negyedéves papnövendéke. Budapesten születtem 1994. április 24-én. Gyermekként nagy hatással volt rám a lakóhelyünkhöz közeli római katolikus templom plébánosának, Kerényi Lajos atyának nagy emberszeretete és papi életpéldája, és alma materem, a Pannonhalmi Bencés Gimnázium bencés atyáinak sokoldalúsága s elhivatottsága.

Hat évnyi nevelkedést követően először azt gondoltam, a mérnöki világban kellene dolgoznom, így a Műegyetem fizikus szakán folytattam tanulmányaimat. Három év, s a müncheni bencés apátságban töltött négy hónap után mégis úgy tűnt, a Jóisten talán mégsem arra hív, hogy a természettudományos szakma élvonalába nem tartozó, középszerű mérnökként éljem le életemet. Ehelyett talán arra, hogy foglalkozzak azzal, amihez kedvem már régóta volt ugyan, de bátorságom hozzá kevés; s ami még a technikai kihívásoknál is jóval égetőbb feladata ma az emberiségnek:

megtanítani egymást a Jóisten, a családi élet és felebarátaink szeretetére.

Így adtam be jelentkezésemet a nyíregyházi Görögkatolikus Papnevelő Intézetbe, ahonnét metropolitám öt év elteltével Budapestre küldött.

Szinte felrázott, amikor szemináriumi spirituális atyánk saját hivatásérzetéről vallott nekünk, újonc központistáknak: „szeretnék főállásban szeretni”. Igen, én is ebben lelem majd remény szerint leendő görögkatolikus papként legnagyobb örömömet, mintegy megjelenítve az Egyház és a rámbízandók számára azt a szeretetet, amivel az engem folyamatosan vezető Jóisten mindenkor megajándékoz.

Hogy ez valóban sikerüljön, ehhez kérem a kedves Olvasó imádságát.