Németh Norbert vagyok a szombathelyi egyházmegye papnövendéke. 1984-ben születtem a borsod megyei Szikszón. Gyermekéveimet szülőfalumban Hernádvécsén töltöttem, ott végeztem el általános iskolai tanulmányaimat. 13 éves koromban költöztünk a közeli kisvárosba Encsre, szüleim a mai napig ott élnek. Nővérem családot alapított és szerető édesanyja keresztlányomnak. Miskolcon érettségiztem a Fáy András Közgazdasági Szakközépiskolában, majd ezt követően Budapesten a Szent István Egyetem Budai Campusán kertészmérnöki diplomát szereztem. 

A természet és a növények iránti szeretetét, gondoskodását az anyai ági őseim neveltetésének köszönhetem, melyet a tanulmányaim után a kerttervezésben, kertépítésben és virágkötészetben éltem meg igazán.  A szakma magával ragadott és ennek köszönhetően sok helyen megfordultam a világban, betekintést nyerve Isten csodálatos művébe. Ez a kaland hosszúra sikeredett, sok-sok élménnyel, tapasztalattal gazdagodva.

Utólag visszatekintve egy útkeresési időszaknak is mondhatom, melynek során sokszor éreztem Isten gondviselő szeretetét örömben és bánatban. Nehézségek idején a remény mindig jelen volt és nagyon bíztam benne, hogy egyszer megmutatja a számomra kijelölt utat, melyet az Ő akarata szerint kell végig járnom. 

Nagy tisztelettel gondolok Abaújra mint szülőföldemre, hisz a vallási értékeket örökségül e vidékről hoztam. Erősen él a szívemben a Szűzanya iránti tisztelet, melyet a számos zarándokút kegyelmének köszönhetek. Általa kerültem közelebb szent fiához, Jézushoz és találkozásaink gyümölcseként lett egyre mélyebb és személyesebb az Istennel való kapcsolatom. Ajándékain keresztül vezetett el a megkezdett útra, melyre annak idején Mária is Igent mert mondani.  

„Íme, az Úr szolgálója vagyok, legyen nekem a te igéd szerint” (Lk.1,38).

Istennek legyen hála, hogy megjutalmazott olyan emberekkel eddigi életemben, akik valamilyen formában hozzájárultak, támogattak és elfogadták döntésemet. Elsősorban szüleimnek akik felneveltek és megteremtették számomra a boldog, szeretettel teli családi légkört. Gyermekkorom plébánosának, akinek szolgálata példaértékű volt számomra és az alapokat elültette a szívembe. Kaptam lelkivezetőt, szívemhez szóló atyákat a szentbeszédeik által, zarándoktársakat, híveket akik testvéri szeretettel, imáikkal velem vannak és részesei ennek a megkezdett útnak.