Szabó Gábor

„Boldog ember, akinek te vagy erőssége és zarándokútra indítja szíve.” /Zsolt. 83,6/

Egész földi létünk hasonlít egy „nagy utazáshoz”. Saját utazásomat talán zarándoklatként tudnám leginkább jellemezni. A zarándoklat szó sok érzést hív elő bennem: nehézségek és erőfeszítések, lemondások, természetjárás, énekszó, örömteli találkozások, barátságok, beszélgetések, közös elemózsia útközben… Jelenlegi zarándokszállásomig, a Központi Szemináriumig hosszú út vezetett. Földi zarándoklatom jelentős része a hivatástörténetemben foglalható össze, s ahány papnövendék annyi hivatástörténet. A HÁLA szava kapcsolódik szorosan hivatásomhoz, ezért megpróbáltam csokorba gyűjteni, hogy hivatásom és eddigi életem folyamán miért és kikért tudok hálás lenni: Hálás vagyok, hogy katolikus nagycsaládban nőhettem fel, akikre mindig számíthatok. Hálával tartozom, hogy a dunakeszi Szent Mihály Plébánia tagjaként közösségi összefogás, baráti kapcsolatok, támogató plébánosok segítettek utamon. Hálás vagyok, hogy a liturgia, az egyházzene és a Mária-tisztelet a mai napig az Istennel való találkozásom fontos részei. Hálás vagyok, hogy a természet és a zene szeretete az érettségi után a tanári pályára vittek, így öt évet taníthattam általános és középiskolában – osztályfőnökként és igazgatóhelyettesként is. Hálás vagyok egykori tanítványaimért, kollégáimért – tőlük is kaptam indíttatást a papi hivatás felé. Hálát adok azokért az atyákért, akik segítettek a hivatástisztázásban s a mai napig érzem támogatásukat: + Kurdics József atya, Kozsuch Zsolt atya, Kecskés Attila atya, Bubrik Miklós atya. Hálás vagyok, hogy 2017 nyarán Beer Miklós Püspökatya fölvett a Váci Egyházmegye papnövendékei közé. Innentől újabb része kezdődött a zarándoklatomnak. Hálát adok azért a két évért, melyet Kismaroson, a Váci Egyházmegye Kafarnaum-házában tölthettem, s Fejérdy Áron atya jóvoltából Verőcén és Kismaroson is otthonra találtam, majd 2019 szeptemberétől a Központi Szeminárium növendéke lettem. Hálával tartozom mindazon iránymutatásokért, melyeket a lelki élet terén kaptam az Atyáktól, barátoktól, családtagoktól, növendéktársaktól. S végül hálát adok Szent Gellért és Szent Adalbert püspök-vértanúkért, Isten szolgája Márton Áron, Erdély egykori püspökéért, akik napról-napra utat mutatnak, hogy a zsoltárossal együtt énekelhessem: „Boldog ember, akinek te vagy erőssége és zarándokútra indítja szíve.”

A Központi Szeminárium és Váci Egyházmegye III. éves papnövendékeként ehhez kérem a Kedves Olvasó imádságát – szeretettel és „viszont-imádsággal”.