Központis emlékeim – Németh Norbert atya

Nagy ajándéknak tartom, hogy Budapesten tanulhattam a Pázmányon és a Központi Szemináriumban élhettem és itt készülhettem fel 1995 és 2001 között a papságra. A KPI-ben töltött hat évre nagy örömmel és hálával tekintek vissza. Többen voltunk a Szombathelyi Egyházmegyéből, jó kapcsolat alakult ki a papságra való készülés alatt nemcsak a szemináriumi falak között, hanem sokszor együtt jártuk biciklivel nyári időszakban az egyházmegyénket, vagy éppen együtt zarándokoltunk el a párizsi és római ifjúsági világtalálkozókra. Nagyszerű előjáróim voltak, akikre valódi hálával emlékszem vissza. Bíró László püspök atya pontosan 1995-ben kezdte el rektori szolgálatát a KPI-ben, éppen abban az évben kerülhettem én is Budapestre. Nagy kincs volt Püspök atya személye, papnevelői szemlélete a HTK-n folyó szellemi munka mellett. Csodás egyensúlyba került az elmélet és a gyakorlat.

Mit is jelent 6 év egy papnevelő intézetben?

„Amikor lassanként magam körül megkülönböztetem egymástól a házakat és az utcákat, s lassanként megértettem a szavakat, megint odébbállunk. Ó, nagyon gyakran költözködünk.” (Miloš Crnjanski)
Már megint elmúlt egy hét, sőt egy hónap, egy vizsgaidőszak, egy egész félév, majd az egész év és pontosan így történt ez mind a 6 év alatt. Becsukom a szemem és elviharzott ez a fél tucat év, de nyomot hagyott bennem, egészen mélyet.

A „názáreti iskolát” kezdtem el Jézussal 1995-ben a Központi Papnevelő Intézetben, amely tulajdonképpen nem pusztán hat éves, hanem átfogja mindazt, amit úgy nevezek: életem. A vizsgák, a szigorlatok, a diplomák után van az igazán nagy vizsga, a szigorlat, „az élet doktori védése”. Célba érésünk a szemináriumi munka igazolása vagy cáfolata lesz. Az Istentől kapott hivatás nem életem egy része, vagy díszítőeleme, amit elhagyhatok, nem függelék sok más mellett. Olyasvalami, amit nem tudok kitépni önmagamból, hacsak nem akarom tönkretenni magam. Küldetés vagyok ezen a földön, ezért vagyok ebben a világban, fel kell ismernem mindennap, meg vagyok bélyegezve a megvilágosításra, a megáldásra, a felemelésre, az éltetésre, a gyógyításra vonatkozó küldetésem által.

A szemináriumi hat év alatt megízleltem valamit, valakit, akiből sosem elég. Ízlelés volt csak, amelynek édes íze bennem van.

Ez az igazi Erő az erőtlenségben, és Válasz a kérdésekre.

Mennyi sok élmény, tapasztalás belefért abba az időszakba, aminek a szemináriumi létünk adott keretet. Ha visszagondolok ezekre, feljönnek bennem a nagyszerű lelkigyakorlatok, a színvonalas előadások a HTK-n, az első teológiai szárnybontogatásaink, a közös sí táboraink, a nyári szentjánosbogár táborok, a véget nem érő teológiai disputák és a kalandos szemináriumi kirándulások, amely során körüljártuk Magyarország határon túli közösségeit.

Jézus Krisztus közel 30 évet készült a három éves nyilvános működésére, mi pedig hat évet készültünk arra, hogy ki tudja hány évtizedig „működjünk”. Ez mindig meglep és eszembe juttatja törékenységemet.
Lehet-e erőtlenként, tele kérdésekkel belevágni abba a kalandba, ami Istennel és velem történik? Csak így lehet! A bizonyosság az nem bennem van, az erőt, a választ a kérdésekre Isten maga adja. Egyet tehetek csak, és ez maga az életprogram, amit megértettem a KPI-ben: Bízni Istenben mindig és mindenhol, itt és most!

Bízni Istenben itt és most, mindig és mindenhol – ez 6 év szeminárium summája.

Hozzászólás

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s