Csupor Márton

Van olyan élményed, amikor megérintődtél Isten jelenlététől?

“Talán az egyik legemlékezetesebbet hoznám most ide: ekkor még kántorként szolgáltam otthon, s egy hétköznapi szentmisén vettem részt, amelyen akkor épp nem én orgonáltam. Mivel kántorizálni szoktam, így nem voltam gyakori áldozó, szinte csak nagyobb ünnepeken járultam az Oltáriszentséghez. S ezen a hétköznapi szentmisén sem áldoztam, viszont valami nagyon konkrét, ám mégis meghatározhatatlan dolgot éreztem, Istennek egy rendkívül erős vonzását. Nem hallottam szavakat, hangokat, inkább egyfajta szeretetteljes emlékeztetést azzal kapcsolatban, hogy mennyire fontos és elhanyagolhatatlan dolog az Oltáriszentség vétele.”

Hogyan tapasztalod Isten jelenlétét az életedben?

“A legfontosabbnak a szentmisét tartom, melyben nap mint nap meghív minket Isten a közös találkozásra, együttlétre.

Azt gondolom, Isten rengeteg arcot képes magára venni. Épp úgy fel kell tudnunk fedezni Őt egy boldog kisgyermekben, mint egy lázadó tiniben, vagy akár egy nehézsorsú hontalanban, s akár egy idős, magatehetetlen betegben is.

Ebből adódik, hogy Isten igen sok lehetőséget ad arra is, hogy felfedezzük jelenlétét, s türelmesen várja, hogy e találkozások, felismerések által egyre erősödjék a vele való kapcsolatunk. Még ide szeretném hozni nehézségeinket is. Fontosnak tartom, hogy életünk bármiféle küzdelme közepette is fel tudjuk fedezni Istent, aki mindig mellettünk van, s irgalmas jóságában megsegít minket a mi sajátos kereszthordozásinkban.”

Rátkai István

Mások számodra a mindennapok, amikor azokat igazán Istennel együtt éled?

“Amikor meg kérdezik tőlem, hogy miért szeretnék pap lenni, akkor legtöbbször azt válaszolom azért, hogy megmutassam Isten és ember kapcsolata lehet jó. De még milyen jó! Ahogyan egyre inkább törekszik az ember az Istent megismerni, felfedezi az ő csodálatos szeretetét, egyre inkább több csodát, kegyelmet fedez fel a saját életében. Természetesen nem mindig könnyű ráhagyatkozni Istenre, bizony nem könnyű a nehézségek között felfedezni Isten jelenlétét. Ilyenkor igyekszem Jézus utolsó mondatát felidézni: „Én veletek vagyok minden nap a világ végéig.” Valóban, ha eszembe vésem, hogy velem van, akkor egy óriási tehertől szabadul meg a lelkem, olyan nyugalmat találok benne, melyet semmi, és senki más nem tud megadni.

Velem van, velem örül, velem szenved, bátorít, vigasztal, megerősít. Én törekszem rá, hogy ezt minél többször felfedezzem, s egyre inkább vágyakozom vele együtt lenni, aki olyan békét, kegyelmeket ad, melyet az ember meg sem tud fogalmazni.

Kívánom, hogy mindenki felfedezze Isten szeretetét, mert Isten a Szeretet.”

Van olyan élményed, amikor megérintődtél az Isten jelenlététől?

“Az életünkben számtalan nehézséggel találkozunk, sok problémát kell megoldanunk. Manapság a vírus helyzet sok kérdést vet fel bennünk. Sok bizonytalanság merül fel az ember lelkében. Bennem is. Gyakran nem is tudok szabadulni a bizonytalanságtól a karanténban, gyakran csak a rosszat látom, hiába igyekszem imádkozni, elmélkedni, ahogy bele kezdek a mindennapi dolgokba ismét előkerülnek a kérdések, a bizonytalanságok, az aggodalmak (szeretteimért, az emberekért, a világért). Egy ilyen alkalommal már sokadszorra sóhajtottam fel, hogy mikor lesz ennek vége? S ekkor rám ír egy közeli barátom, akivel már jó ideje nem beszéltem. Elmondta, hogy felesége gyermeket vár. Óriási öröm fogott el, olyan jó volt együtt örülni a barátommal. Elfelejtkeztem a vírusról, a nehézségekről, s csak az öröm volt, s van a szívemben. Ebben a pillanatban Istenre gondoltam, aki megint egy váratlan szituációban ajándékozott meg, s ezen ajándék által újabb buzdítást adott nekem, hogy vegyem észre a jó dolgokat, a kegyelmeket, amelyek ott vannak a mindennapokban, de gyakran a nehézségek közepette elfelejtem őket. S a karantén megtelt örömmel, álmokkal, vágyakkal, de ami a legfontosabb reménnyel. Ne féljetek!”