Keresztút a kispapoktól

Fogadjátok szeretettel ezt a keresztutat, mely a szeminárium kispapjainak elmélkedéseivel kísér el Benneteket.

Szép imádságot kívánunk!

Bevezetés

Írta: Farkas Ákos

„Eljön a nap, mikor elviszik a Vőlegényt…” Íme most jöttek el ismét ezek a napok. Viszik a Golgotára, kivégzésének helyére a mennyei Jegyest, de mennyasszonya az Egyház követi Őt és mondja: „A Te arcodat keresem, Uram.”

Kérjük szívünkből: mutassa meg nekünk arcát. Nem a dicsőt, hanem azt, amit csak kevesen láthatnak, azok, akik kitartanak vele kínjaiban. Ezt az arcot szemlélve, engedjen nekünk részt szenvedéseiből. Mi pedig határozzuk el, hogy követni fogjuk, bárhova is megy, mert a mennyasszonynak ott a helye, ahol a Vőlegény van.

1. állomás – Pilátus halálra ítéli Jézust   

Írta: Rátkai István

Szűnni nem akaró lárma és zajongás rázza meg Jeruzsálemet. A lázongó tömeg véredet, a halálodat követeli. Pár napja még királyként köszöntöttek, most pedig halálra ítélnek. A nagy hangzavarban a rágalmak, sértések és ütések hada közt Te némán, s csendben állsz. Nem zavar a zaj. Nyugodtan várod az ítéletet. Már nem félsz. Alázattal elfogadod a keresztet, a fájdalmat, a halált mi érettünk. A mi megváltásunkért. Emberi ésszel nézve abszurd, de szívedet békesség tölti be.

Urunk, Jézus Krisztus! Köszönjük, hogy vállaltad értünk a megaláztatást, a keresztet. Engedd, kérünk, hogy e zűrzavaros világban is meghalljuk a Te békét hozó szereteted hangját, hogy szembe tudjunk nézni félelmeinkkel, nehézségeinkkel, fájdalmainkkal, s azokat őszinte szívvel el is fogadjuk.

2. állomás – Jézus vállára veszi a keresztet         

Írta: Vörös Dániel

Nehéz, keserves, megszégyenítő út elé nézünk. Jézus tisztában van vele, hogy nem számíthat kellemes fizikai élményekre. Mégis felvette a keresztet! Mégis elindult a küzdelem útján! Miért? Mi volt a célja? Semmi és minden. Számára semmi, nekünk a minden az Ő magasztos célja. Értünk vette vállára a keresztjét! A mi megváltásunkért. Ehhez azonban vállára kellett vennie a neki szánt keresztet. El kellett fogadnia azt a keresztet. Én vajon elfogadom üdvösségem érdekében a nekem felkínált keresztet? Kész vagyok akár áldozatokat is hozni egy magasztosabb cél érdekében? Tudok határozottan dönteni Krisztus keresztje mellett?

3. állomás – Jézus először esik el a kereszttel   

Írta: Szarka Zoltán

Kezek a porban… Kezek, amelyekkel simogatott, áldást osztott és értünk imádkozott. Kezek, amelyek annyi jót tettek. Kezek, amelyeken ott sötétlik már a halandó szeme előtt láthatatlan árnyék: nagy, véres szegek nyoma.

Egy arc a porban… Egy arc, amely csak szeretetet sugárzott. Egy arc, amelyre a Mennyei Atya festette rá a szelídség és alázatosság vonásait. Egy arc, amelyen ott van már a kereszt magányának kétségbeesése, és a homlok, amelyre láthatatlan betűkkel fel van már jegyezve: „Éli, Éli, lamma szabaktani?”

Egy test a porban… Egy test, amelyet szemek láttak és kezek érintettek. Az istenember teste, amelyben hűségesen szolgálta az Istent és embertársait. Egy test, amely hófehéren ragyog már, de ezt még csak a Mennyei Atya látja.

Egy ember a porban…Az Isten a porban… Áldott légy, Uram, hogy érettünk felemelkedtél és tovább mentél!

4. állomás – Jézus találkozik édesanyával     

Írta: Szarka Zoltán

Ne sírj, drága Édesanyám! Gyötörhetik a testemet, de a lelkemet el nem érhetik. Ott béke van és hála.

Köszönöm, hogy a szíved alatt hordoztál, hogy olyan nagy szeretettel vártál, hogy a szálláskeresésben elfáradva, fájdalmak között a világra szültél, hogy felneveltél és szépre-jóra tanítottál. Köszönöm, hogy vigyáztad lépéseimet, hogy enni adtál, ha éheztem, szomjamat oltottad, ha szomjúság gyötört, vigasztaltál, ha bánat talált rám, hogy betegágyam mellett aggódva virrasztottál. Boldog az a gyermek, akinek ilyen édesanyja van!

Légy erős most, édesanyám! Látszat csupán ez a kereszt, a körülöttünk kavargó nép csak azt látja, amit látni akar. Nem tudják, hogy Atyám dolgában járok most is, aki most is itt van, és együtt szenved velem.

A sátán órája ez, de az utam nem ér véget a Golgotán; nem a halálé lesz az utolsó szó. Ez adjon neked is erőt, édesanyám. Áldott vagy te az asszonyok között.

Köszönöm, hogy akkor igent mondtál rám. Szerető fiadként kérem azt az igent most is.

5. állomás – Cirenei Simon segít vinni a keresztet   

Írta: Rátkai István

Simon segít Neked, aki talán nem is ismert Téged. Egy férfi, akit kényszerítettek, hogy hordozza Veled a keresztet. Engedelmeskedett a katonai parancsnak, de ahogy mentetek, s vittétek közösen a keresztet, úgy a kényszer megszűnt Simonban, s szolgálattá szeretetté formálódott. Simon felismerte benned Urunk, hogy sokkal több vagy, mint egy halálraítélt ember. Valamit megérzett a szíve mélyén, bár csak most találkoztatok. Szavakkal Simon nem tudta leírni, de nem is kellett. Úgy érezte, hogy ő most a legjobb helyen van.

Add Urunk, hogy őszinte szívvel szeressünk Téged! Adj erőt kérünk, hogy mi se vonakodjunk hordozni egymás keresztjeit, hanem megtapasztalva a szolgálat mélységét szeretettel és bizalommal forduljunk embertársainkhoz.

6. állomás – Veronika kendőt nyújt Jézusnak

Írta: Riesz Benedek

Nincsenek nagy szavak. Nem hangoznak el megfontolt bölcsességek. Nincsenek kimért tudományos definíciók, nincsenek nagy tervezések, álmok. Csupán egy érintés van.

Egy valóságos, gyöngéd érintés. Gyöngédség, melyben erő van. Érintés, melyben felsejlik Krisztus arca. Egy szívből jövő tett, mely az arctalan tömegből élővé, személlyé, emberré tesz valakit.

Az ítélkezésmentesség, az ingyenesség, az önzetlenség, a lehajolás, a valóságos szeretet minden apró gesztusában ott van Jézus. S ha ezt az utat járjuk, nem maradunk egyedül.

7. állomás – Jézus másodszor esik el a kereszt súlya alatt  

Írta: Vörös Dániel

„Kettős teher, s kettős kincs”. Ember voltban győzelem a zsarnok felett, Isten voltban győzelem a halál totalitarizmusa felett. Majd. Előbb azonban bukás. Megalázottság. Kivetettség. Meg nem értettség. A templom teljes lerombolása. Mindent elvesznek tőle. Csak a hit bizonyossága marad. A bizonyosság, hogy az a templom három nap alatt felépül.

Képes vagyok hinni, bízni, reménykedni a legnehezebb helyzetekben is? Képes vagyok életem megrendítő pillanataiban a kereszt botrányának oltalma alá menekülni? Imádkozzunk, hogy mindig Krisztus oltalmával tudjunk felállni és tovább vinni életünk keresztjét!

8. állomás – Jézus találkozik a síró asszonyokkal     

Írta: Bársony Árpád

„Jeruzsálem leányai! Ne miattam sírjatok! Magatokat és gyermekeiteket sirassátok!” Jézusnak ez a felszólítása nemcsak az ott álló asszonyoknak, hanem nekünk is szól! Irántunk való óriási szeretetedet mutatja, hogy meghurcoltan, kereszttel a válladon, a halálba vezető utadon is tanítasz, irányt mutatsz.

Amikor azt mondod: „ne miattam sírjatok!”, nem az együttérzésünket dorgálod; nem azt, hogy fáj nekünk, hogy valaki ártatlanul szenved; és nem is azt, hogy sírásra indít a tudat, hogy mindezeket értünk/helyettünk viseled.
Csak tudatod velünk, hogy érted nem kell aggódnunk, mert Te tudod, hogy az Atyához mész; tudatod velünk, hogy van benned elég szeretet, hogy az utat végigjárd. De szembesítesz azzal a fájdalmas ténnyel is, hogy ha az ártatlan, a bűntől mentes, az Igaz ilyen szenvedéseken megy keresztül, a világ mennyire kiveti Őt magából, mennyivel inkább fog minket bűnösöket, törékeny, töredékes embereket.

Uram, Te tudod milyen fájdalmakon, szenvedéseken, megpróbáltatásokon kell keresztülmennünk: mégis hívsz, és azt mondod: „Kövess engem”?

Bátortalanul állok, félek elindulni, csak nézlek. Ahogy tekintetünk találkozik, és a szemembe nézel: újra sírni kezdek; de ezek már a hála könnyei, mert megértetted velem, hogy Te, aki értem szeretetből a kereszt útját végigjárod, a legnagyobb megpróbáltatásaim közepette is ott leszel velem.

9. állomás – Jézus harmadszor esik el a kereszt súlya alatt     

Írta: Mesics Richárd

Már megint! Újra elestél Uram, pedig már ott van mögötted a Cirenei Simon is, hogy segítsen. Az ostort már nem érzed, a töviseket el is felejtetted, akkora bűneink súlya a válladon. Ki az, aki ilyenkor tovább megy? Ki az aki képes többedszerre is felállni ugyanabból a hibából? Mi lehet az, amiért képesek vagyunk ismét tovább menni, újra és újra kimászni ugyanabból a gödörből?

A cél. Uram, add, hogy ahogy te, úgy mi se tévesszük szem elől a célt! Hogy minden nehézség közepette lebegjen előttünk az, ahová el akarunk jutni, akihez haza akarunk menni, aki mellett otthonra akarunk találni. Te vagy az Uram, add, hogy sose felejtsünk el téged!

10. állomás – Jézust megfosztják ruháitól        

Írta: Csupor Márton

Ahogyan az ottállók szeme láttára a katona letépi rólad egyetlen köntösödet, te nem ellenkezel, hanem alázatosan tűrsz és elfogadod e helyzetet. A durva sebhelyek, az ütések és esések nyomai feltárulnak. Amint ott állsz a tömeg előtt mezítlenül, emberek gúnyolódásait hallgatván, egyáltalán nem szégyenkezel, hisz tudod: Ezzel is példát adsz nekünk. Nem fogadod el az ecetet, mely talán kicsivel enyhítene a rád váró szenvedésen. Te minden kínodat és gyötrelmedet értünk, bűnösökért ajánlod.

Ó, Urunk, kérünk, add, hogy mi is le tudjuk vetni magunkról az önzés és a kevélység köntöseit. Segíts megértenünk, mennyire fontos dolog az őszinte alázatosság erénye, hogy ne csak felületesen, hanem tényleg, szívünkből tudjuk ezt vállalni.

11. állomás – Jézust a keresztre szegezik     

Írta: Bársony Árpád

Jézus, azt mondtad: „Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem jut az Atyához csak általam.” Itt állok a kereszt előtt, amelyre fölszegeztek Téged, és megrökönyödve kérdezem: ez lenne az út, Uram? Ez lenne az igazság? Ez lenne az élet? Erre hívsz Uram: hogy vegyem fel a keresztem, és kövesselek, ide?

Itt állok, és zavartan, értetlenül nézlek. De ahogy kérdőn szemléllek, válaszolsz: Te megmutatod, hogy az út nem a keresztig vezet, hanem egészen az Atyáig. Te megmutatod, hogy az igaság, az nem a gúnyolódó tömeg, a papok, a farizeusok pocskondiázása, hanem az, hogy mindezt szeretetből teszed értünk, hogy mindvégig szeretsz minket. Te megmutatod, hogy az élet az nem a kínokkal, szenvedésekkel, megpróbáltatásokkal és fájdalmakkal teli földi lét, melynek a végén vár a halál, hanem az örök dicsőség.

Kereszted titkával szembesülve nem tehetek mást, minthogy letérdeljek és hálát adjak a mindvégig elmenő irgalmas szeretetedért.

Köszönöm Neked Uram, hogy ennyire szeretsz engem. Kérlek add, hogy legyen bátorságom és erőm, hogy én is felvegyem a keresztemet, bármekkora is legyen, és kövesselek Téged: hogy így, irgalmadból eljussak a Mennyei Atyához.

12. állomás – Jézus meghal a kereszten

Írta: Karnel MarioCristian

Jézus, a Te kereszted az isteni szeretet jele. A keresztre nézve növekedhet a hitünk és a szeretetünk, hogy mi is hajlandók legyünk áldozatot hozni testvéreinkért.

Jézus szenvedett és szeretett, feláldozta magát értünk, és valóban nincs annál nagyobb szeretet, mint aki életét odaadja másokért.

Ránézünk keresztre feszített testedre a kereszten, nem mondasz semmit, csend és sötét van. Elmélkedünk a halálod titkán, amely megérteti velünk, hogy sokkal fontosabb a jó, mint a rossz, fontosabb a szívünk megnyitása mások felé, hogy ne zárjuk ki őket.

Az emberek voltak felelősek a Jézus haláláért, elítélték, de az Ő egyetlen válasza a megbocsátás volt. Jézus nem félt a haláltól, mert tudta, hogy új életet fog találni, hogy majd osztozik az Atyával a szentháromságos misztériumban.

Uram, a legnehezebb pillanatokban, a Szűzanya melletted volt, segített és bátorított a végsőkig. A könnyei nem tudtak megállni, amikor meglátta, hogy meghalsz a kereszten. Mint Neked, hasonlóan nekünk is segítségünkre és szeretetünkre van Ő, hogy vele járhassuk utunkat.

Jelenléted megszabadít minket a nehézségektől és a tévedésektől, béket ad nekünk, és most minden bizalmunkat Beléd helyezzük, ahogyan Te is a lelkedet az Atyára bíztad.

Utolsó szavaid: „Atyám, a te kezedbe teszem le az én lelkemet!”, az élő és végtelen szeretet bizonyítékaként, megengedted nekünk Isten megbocsátását és örök irgalmát, amiben nem kételkedünk.

„Krisztus szenvedéstörténete a világ végéig tart, az Ő szent testében, amely az Egyház, különösen a szegényekben, a betegekben és az üldözöttekben.” (Nagy Szent Leó pápa)

Kérünk téged, Úristen, hogy most a Nagyböjt idején, az Istennel és a felebaráttal való megbékélés idején, adj nekünk bölcsességet, hogy megértsük, hogy a világ, amelyben élünk, a szeretet és az egység helye, hogy mindannyian ugyanazon emberiség fiai vagyunk. Imádkozzunk a magányos és elhagyatott testvéreinkért, akiket igazságtalanul elítélnek.

13. állomás – Jézus testét leveszik a keresztről

Írta: Csuja Gergely

Beteljesedett. Vége. Megpihent a tested. Véghezvitte Isten szent akaratát. Bár azt mondtad még korábban, hogy kerüljön el ez a kehely, ha lehet, de végül még is csak kimondtad, hogy ne az én akaratom legyen meg, hanem a Tiéd Atyám. Biztosan Te is el tudtad volna másképp is képzelni ezt a napot Mester, de megtetted azt, amire az Atya kért és hívott. Segíts minket is, hogy keressük és teljesítsük Isten akaratát, még akkor is, ha ez olykor nehéz, és áldozattal jár!

14. állomás – Jézus testét a sírba helyezik   

Írta: Csupor Márton

Urunk, míg a Golgotára emberek tömegei meneteltek melletted, s kínjaidat megnagyobbították, ordítozva mindenféle vádakkal korholtak, addig sírodhoz csupán néhány ember kísért el téged. A tündöklő, hófehér gyolcs, mely meggyötört testedet takarja, nem engedi látni a szenvedések nyomait. A küzdelmeket és kínokat, melyeket értünk vállaltál, íme, már kő fedi el. De még ez a hatalmas szikla sem bír ellenállni a te végtelen és mindent felülmúló erődnek. Tanúja lesz a leghatalmasabb misztériumnak, mely valaha történt, és hirdeti: ,,Krisztus feltámadt a halálból, elsőszülöttként a halottak közül” (1Kor 15, 20).

Ez a sír lesz a jele a mindenek feletti győzelemnek, ez a sír lesz az, mely minden könnyes arcra derűt és boldogságot áraszt.

Zárszó     

Írta: Csuja Gergely

Urunk, Jézus, most ismét elkísértünk téged szenvedéseid útján, és Veled voltunk minden elesésednél, láttuk megannyi kínodat, de láttuk az örömteli találkozásokat, a vigaszt nyújtó emberi gesztusokat is, amelyek megerősítettek Téged a megpróbáltatások között. Segíts minket Mester, hogy mi is vállalni tudjuk keresztünket, és az élet nehézségei, próbái közepette észrevegyük azokat az örömöket, amelyekkel megajándékozol minket, és megvidámítod a szívünket.

Ámen.

                  

Egy hozzászólás Új írása

  1. Vásárhelyi Melinda szerint:

    Nagyon szépen köszönöm. Imádságot kérve, imádságos szeretettel, tisztelettel, Vásárhelyi Melinda
    hitoktató

    Kedvelés

Hozzászólás

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s