A Központi Szeminárium egy tucatnyi kispapja még november közepén – hosszas tervezői, szervezői munkát követően – elindított egy gyűjtési akciót. Célunk az volt, hogy nehéz helyzetű családoknak, gyermekotthonok lakóinak vagy éppen sérült gyermekeknek egy kicsit örömtelibbé tegyük az ünnepét.

Több, mint 10 helyszínen, plébániákon, kollégiumokban, iskolákban, egyetemeken és természetesen a szemináriumban is gyűjtöttünk édességet és játékot gyermekeknek, mindezeket pedig hazai és erdélyi gyermekotthonokba, valamint a Teréz anya nővéreinek szolgálatához juttattuk el. Összesen körülbelül 5000 édesség, sütemény, több mint 30 kg szaloncukor, alapélelmiszerek, tisztálkodási szerek és rengeteg játék került a karácsonyfák alá.

Döbbenetes élmény volt megtapasztalni a Jóisten gondviselését ezekben a hetekben! Nagyon megerősítő volt látni, hogy hány és hány ember vonódott be akciónkba, és tartotta fontosnak ezt az ügyet, szinte minden nap kaptam jópár e-mailt, üzenetet, telefonhívást, hogy ki mivel szeretné támogatni a gyűjtésünket – határon innen és túl. Emellett pedig a számtalan megkeresés is gondviselés-szerű volt a különféle egyházi kötődésű médiumok részéről, az ő segítségükkel sokfelé el tudtuk vinni az akciónk hírét.

Szintén öröm volt számomra, hogy a szervezésbe nem csupán Budapest csatlakozott be, hanem a 7 szeminárium az ország egész területén valamiféleképpen kivette a segítségnyújtásból a részét.

És mégis mindezt miért?

Olyan jó volna, ha mindazon nehéz anyagi háttér, nehéz élethelyzetek, sérülések, fájdalmak vagy éppen bántalmazások, amelyek jelen vannak a gyermekeknek a múltjában, történetében, egyszerűen csak megszűnnének. Ezeknek a kiradírozására azonban sajnos nincs lehetőségünk.

Arra viszont megnyílik az út előttünk, hogy egy kis örömöt, hogy egy kis életet csempésszünk ezen rendkívül szeretnivaló gyermekek mindennapjaiba. Megnyílik az út, hogy találkozzunk úgy igazán velük, és az Ő arcukon keresztül az Atya tekintetével, illetve hogy találkozzunk az őket nap mint nap szolgálók kezein keresztül az Ő érintésével.

Napjainkban, amikor sokszor nem annyira egy segítségre nyújtott kézzel, hanem egy felemelt mutatóujjal vagy éppen egy ökölbe szorított kézzel találkozunk, azt hiszem, hogy erre az érintésre különösen nagy szükségünk van.

Hálásan köszönünk minden segítséget és adományt az akció összes támogatójának!

Riesz Benedek