Fogadjátok szeretettel a papnövendékek által írt elmélkedésekből összeállított keresztutat.

Áldott imádságot kívánunk!

1. állomás – Pilátus halálra ítéli Jézust   

Írta: Egyed Viktor

„Harmadszorra is megkérdezte: „De hát mi rosszat tett? Semmi vétket nem találok, amiért halálra kellene ítélnem.”” Hangzik Lukács evangéliumában Pilátus mondata, amellyel próbálja megmenteni Jézust. Pilátus meglátott valamit Jézusban, kimondatlanul is hatott rá Isten jelenléte, azonban mint azt tudjuk, nem volt elég lelki ereje, hogy a felismert igazsághoz ragaszkodjon bármi áron. Add Urunk, hogy a keresztúton veled járva felszítsuk magunkban a szeretetet irántad, hogy így tudjunk téged megvallani az emberek előtt még akkor is, ha ellenállásba ütközünk. Adj nekünk kegyelmet, hogy legyen erőnk a megpróbáltatások ellenére is teljesíteni azt a küldetést, amelyre a keresztségben meghívtál bennünket!

2. állomás – Jézus vállára veszi a keresztet         

Írta: Pongrácz Benedek

Uram, Jézus Krisztus! Látom, vállad megrökönyödik a kereszt súlya alatt. Látom arcodon fájdalmat, és csak azt gondolom magamban: Miért Te, Uram? Miért az, aki gyógyít? Miért az, aki szeret? Miért az, aki felemeli a szegényt és járni tanítja a bénát? 

Vajon így értetted azokat a szavakat, ott a Hegyen, amelyeket nekünk mondtál:

„Boldogok, akik üldözést szenvednek az igazságért, mert övék a mennyek országa. Boldogok vagytok, ha miattam gyaláznak és üldöznek benneteket és hazudozva minden rosszat rátok fognak énmiattam. Örüljetek és ujjongjatok, mert nagy lesz a mennyben a jutalmatok!”

Még mindig nem értem, hogy hol van ebben öröm és ujjongás! És miért jó látni szenvedésedet? Ahogy roskadsz, ahogy szenvedsz…

Kereslek tekintettemmel, értelmemmel, figyelmemmel, lelkemmel!

Uram, a választ elkezdtem megtalálni Benned, a Te utadat szemlélve, minden mozzanatodat keresve!

Uram, Jézus! Légy társam és menedékem akkor, amikor a Te igazságodat nem tudom megérteni, felfogni! Akkor, amikor nem bírja el lelkem annak a keresztnek a súlyát, ami azért nyom, mert félek, és nem tudok a Te igazságod mellett kiállni és tettekké alakítani tanításodat!

3. állomás – Jézus először esik el a kereszttel   

Írta: Finta Zsolt

Uram, most nehezedik rád teljesen bűneink súlya. Nem bírod el, földre esel. Bíztál bennünk, talán nem számítottál rá, hogy elesel, miközben bűneinket hordozod. Csak te vagy képes rá, hogy elvedd az egész világ bűnét. Irgalmazz nekünk! De most téged is földre visz, mint ahogy mi is elesünk többször életünkben. Elesünk Uram, de felállunk s indulunk feléd, irgalmazz, irgalmazz nekünk!

4. állomás – Jézus találkozik édesanyjával     

Írta: Csupor Márton

Aki az imént még a porba roskadt, most felkel, továbbindul. Nemsokára egy gyönyörű asszony áll előtte. Az édesanya. Lassacskán két kéz egybefonódik, két tekintet találkozik, két szív összeér, s már nem az Istenember hull a porba, hanem kettejük könnycseppjei.

A kettejük közti csendet talán Jézus töri meg, halkan suttogva:
Köszönöm, hogy mindig megoltalmaztál, köszönöm, hogy értem sok kockázatot vállaltál.
Köszönöm, hogy erőt és bátorítást adtál, köszönöm, hogy a nehézségekben mindig mellettem álltál.

Köszönöm, hogy szemeidből mindig jóság áradt, köszönöm, hogy ölelő kebleden nyugodhattam nálad.

Köszönöm, hogy mindig megvédtél, boldog voltam, mert tudtam, hogy szerettél.
Most elindulok, s ha már nem tudnék többet szólni, akarom, hogy tudd: Édesanyám, szeretlek én is!

5. állomás – Cirenei Simon segít vinni a keresztet   

Írta: Riesz Benedek

Azt hiszem, Jézus végigjárhatta volna ezt az utat egyedül is. Végigvihette volna egyedül is.

Mégis, szívesen maga mellé veszi Cirenei Simont, és szívesen teret enged nekünk is, hogy útjainkat Vele együtt járjuk. Számít ránk. Megosztja velünk küldetését, hív, hogy Általa szóljunk, tegyünk, szeressünk. Mekkora öröm, mekkora nagyvonalúság ez az Ő részéről!

Jézus, köszönöm, hogy kinyújtott karjaidként is jelen lehetünk a mindennapokban, köszönöm, hogy megosztod velünk küldetésedet, köszönöm, hogy megosztod velünk mindenedet…

6. állomás – Veronika kendőt nyújt Jézusnak

Írta: Hümpfner Erik

Egy kendő, egy darab rongy, ami pont kézbe kapható. Veronika hirtelen meglátja a szükséget, és körülményeit, lehetőségeit felmérve megragad egy kendőt, és odasiet Uram hozzád, mert érzi, hogy valamit szeretne tenni érted.

Gyötrelmes megkínzatásod, keresztutad fájdalmaihoz mérten e tett igazából semmiségnek látszik. Uram, te mégis nagyra értékeled, és elfogadod hozzád forduló gyengéd szolgálatát. Amint te azért jöttél közénk, lettél Istenként emberré, hogy minket bűneinkben elvesző embereket megszabadíts, úgy most abban mutatsz példát, hogy elfogadod e törődő cselekedetet. Megengeded, hogy osztozzon fájdalmadban.

Uram, Jézus! Kérünk, mindig mutasd meg Szentlelked által mindazt a lehetőséget, amit adott lehetőségeink között megtehetünk embertársainkért, és tudjuk elfogadni másoktól a felénk irányuló szeretet kifejeződéseit. Adj bátorságot és erőt, hogy akár családunkban, közösségünkben, munkahelyünkön ne mérlegeljünk, hanem a számunkra nehezebb személyek felé is merjünk ily módon közeledni. Nyisd fel szemünket és szívünket, hogy megláthassuk bennük is a belső elgyötörtséget, és akarjunk tenni értük akár egy apró gesztust is, mint ahogyan Veronika érted is tett.

Amen!

7. állomás – Jézus másodszor esik el a kereszt súlya alatt  

Írta: Woditsch Péter

Jézus valóságos ember. Nehéz terhet cipel, a kereszt súlya földre nyomja újból, Megpróbál talpon maradni, próbálja nem feladni. Egyre lassuló és bizonytalanodó léptekkel közelít a kivégzőhely felé, de ereje elhagyja és a földre zuhan.

Ma is vannak körülöttünk emberek, akik úgy érzik, elakadtak, nem tudnak tovább haladni, akik földre rogynak a terhek súlya alatt. Gondolhatunk az erőszak áldozataira, az üldözöttekre, azokra, akik úgy érzik, hogy kilátástalan a helyzetük, akik fáradtak és csalódottak, akik már nem látják az életük értelmét. Talán mi nekünk is volt már olyan tapasztalatunk, hogy azt éreztük, fizikai-szellemi határainkra érkeztünk és onnan nem tudunk tovább menni. Egy pillanatra úgy tűnhet, Jézus sem tud tovább menni. Nem győzi le a kényelmesség. De tudjuk, hogy minden erejét megfeszítve összeszedte magát és felállt, ment tovább. Nem kért könnyítést, megtehette volna, nem adta fel – az Isten és az irántunk való szeretetből elment a végsőkig. Reményt és bátorságot üzen nekünk ez a stáció, hogy bármilyen nehézség vagy bukás, csalódás ér bennünket, bármennyire is mélyen legyünk, Jézus ott velünk akkor is, és velünk hordozza az ő keresztjét.

8. állomás – Jézus találkozik a síró asszonyokkal     

Írta: Adorján Szabolcs

Meggyászoltak, megsirattak,
úgy bizony Uram
Sírtak, sírtak mindannyian,
nem magukért csak Miattad
úgy bizony Uram!

(Sillye Jenő gitáros keresztútjából)

Akadtak a tömegben olyanok is, kik nem szidták, nem gyalázták a szenvedő Krisztust, hanem szánták, siratták. Annak ellenére, hogy ereje fogytán mégis odafordul a síró asszonyokhoz és szól hozzájuk. Nekünk is meg kell küzdeni a mindennapokban a szembejövő problémáinkkal, keresztjeinkkel. Vajon mi mindennapi életünkben rohanó világunk ellenére odatudunk fordulni másokhoz? Krisztus, aki a világ gyarlóságait magára vette, kereszttel a hátán is oda tudott fordulni másokhoz.

9. állomás – Jézus harmadszor esik el a kereszt súlya alatt     

Írta: Mesics Richárd

Már megint! Újra elestél Uram, pedig már ott van mögötted a Cirenei Simon is, hogy segítsen. Az ostort már nem érzed, a töviseket el is felejtetted, akkora bűneink súlya a válladon. Ki az, aki ilyenkor tovább megy? Ki az aki képes többedszerre is felállni ugyanabból a hibából? Mi lehet az, amiért képesek vagyunk ismét tovább menni, újra és újra kimászni ugyanabból a gödörből?

A cél.

Uram, add, hogy ahogy te, úgy mi se tévesszük szem elől a célt! Hogy minden nehézség közepette előttünk lebegjen az, ahová el akarunk jutni, akihez haza akarunk menni, aki mellett otthonra akarunk találni. Te vagy az Uram, add, hogy sose felejtsünk el téged!

10. állomás – Jézust megfosztják ruháitól        

Írta: Adorján Szabolcs

Mezítelenül állsz, poklok tornya nyílik
mezítelenül állsz, örvénylő tűz fogad
mezítelenül állsz, a habzó gyűlöletben
mezítelenül állsz, megsebzett Szeretet.

(Sillye Jenő gitáros keresztútjából)

Megfosztották mindenétől. Három éve járta az országot tanított gyógyított csodát tett ördögöket űzött és most azzal kell szembenéznie, hogy mindenétől megfosszák. Az ő mezítelensége azonban nem marad meg! Mindennapjainkban gyakorta elveszítjük a fontosnak tartott értékeket. Jézus példájából tanulhatunk is. Ne kötődjünk földi dolgainkhoz az istenbe rejtett élet ezeknél sokkal szebb gyümölcsöket adhat nekünk.

11. állomás – Jézust a keresztre szegezik     

Írta: Varga Máté

A megfáradt, meggyötört Krisztus keserves kínok között érkezett el vesztőhelyére, ahol az Atyja és az irántunk érzett mélységes szeretete folytán szállt fel a keresztfára, mint vétkeink eltörlő, engesztelő áldozat. Az emberi parancsot végrehajtó katonák szörnyű kegyetlenséggel szegezik át gyönge végtagjait, miközben a szent testén okozott fájdalmak szüntelenül emlékeztetik Őt arra, hogy az Atyától kapott küldetése már a beteljesedéshez közeleg. Mily alázattal s reménnyel viseli a szenvedést és a megaláztatást Isten szent Báránya! Igyekezzünk meglátni, hogy a fájdalomtól eltorzult arc és a sírásra állt, kékült ajkak mögött mindenképp ott rejtezik az Atya szerető tekintete, mosolyra derült arca, melyből a béketűrés és az irgalom sugárzik mifelénk.

Végtelenül jóságos Mennyei Atyánk, hálás szívvel kérjük, hogy áraszd ránk kegyelmed jeléből, a szent keresztből fakadó szeretetedet! Így nyújtva erőt ahhoz, hogy a te szent Fiadtól kapott küldetésünket alázattal, bűnbánó lélekkel és méltó módon tudjuk elvégezni, és hogy mindenkor képesek legyünk egyszülött Fiadhoz hasonlóan karjainkat az égbe emelve kitárni a Te világod javára, hogy biztos menedéket adjunk Krisztusban a szegények és megtört szívűek számára.

12. állomás – Jézus meghal a kereszten

Írta: Hasap Ferenc

„Megalázta magát, és engedelmes volt mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig.” (Fil 2,8)

Beteljesedett. A sok-sok szenvedés látszólag véget ért. A kereszthalálig történő engedelmességed által tudjuk azonban, hogy velünk vagy szenvedéseinkben, fájdalmainkban. Reményt adsz nekünk.

Hiába mondogatták a körülötted állók, nem szálltál le a keresztről. Nem szenzációt akartál. Nem az emberek, hanem az Atya akaratát teljesítetted. Értünk, értem.

Te tudod, Uram, mit jelent élni-halni valamiért. Valamiért? Sokakért. Értem.

Hálás lehetek, Jézusom, hogy példát mutattál, és segíts, hogy én is tudjak másokért élni.

Add, hogy én is meg tudjak halni veled, el tudjam engedni földi ragaszkodásaimat, mert akkor élhetek is Veled.

13. állomás – Jézus testét leveszik a keresztről

Írta: Riesz Benedek

Jézus testét leveszik a keresztről, és anyja ölébe helyezik. Látszólag nem ér sokat ez az ölelés… Már nem számít… És mégis: mi tudjuk, hogy ezen ölelésé a végső szó. Tudjuk, hogy Isten hatalmasabbnak bizonyul a halálnál, az embertelenségnél, a fájdalomnál, a veszteségnél… Tudjuk, hogy a szeretet, a kapcsolat, az Őhozzá és az egymáshoz való őszintén szeretetteljes kapcsolódás erősebb mindennél. Hatalmasabb mindennél. Isten mindannyiunkat átfogó ölelése, és ölelésre hívó szava meghalad mindent.

Mindezt tudjuk.

És talán ezen a mai napon igazán be is fogadhatjuk. Beengedhetjük az életünkbe. Beengedhetjük lényünk mélyére.

14. állomás – Jézus testét a sírba helyezik   

Írta: Rátkai István

Vége, elmúlt! Csend van! Gyász, könny, vigasztalanság, mindössze ennyi. Még egy hang sem hallatszik, minden néma. Bezárult, lezárult, vége van.

Egy barlangban kezdődött, egy hideg, sötét éjszakán, s zengett, örvendezett a föld és a mennyország, s most alig van valaki, aki megsiratna Téged. Akkor angyalok dicsértek, hirdették dicsőségedet, pásztorok hódoltak, királyok, bölcsek hajtottak előtted térdet, s most egy üres nyílkos sírbolt várja meggyötört testedet. Akkor az élet jelent meg köztünk, s láttuk dicsőségét, szemléltük hatalmasságát, s most, aki mindenét, egész életét Istennek, s nekünk adta, fekszik szörnyű sebek közt lelkét kiadva.

Hol az élet? Hol a dicsőség? Ez az Isten országa? Ez? Ezért? Ezért gyógyítottál vakot, bénát? Ezért tanítottál szépre és jóra? Ezért mutattad meg Isten arcát, hogy most sírba helyezzenek? Hol az élet? Hol van, amit hirdettél? Hol?

De hiába kérdezek, nem válaszol. Nincs válasz, csend van, gyász, vigasztalanság. Elsötétül, bezárul a barlang kapuja. Az élet eltűnt, eltűnt de nyomtalanul, még fénye pislákol, s harmadnapra újra kivirul!

---