A szegény imádsága, amikor bajban volt,
és panaszát az Úr előtt kiöntötte.
Uram, hallgasd meg imádságomat,
és kiáltásom jusson eléd.
Ne fordítsd el tőlem arcodat soha,
amikor engem szorongatás ér;
Hajtsd hozzám füledet,
amikor csak segítségül hívlak, sietve hallgass meg.
Mert füstként enyésznek el napjaim,
és csontjaim szárazak, mint a forgács.
A szívem, mint a lekaszált, kiszáradt széna, még azt is elfelejtettem, hogy kenyeremet megegyem.
Annyit jajveszékel szavam,
hogy a bőr már a csontomra szárad.
A puszta pelikánjához hasonlítok,
olyan lettem, mint a bagoly a romok között.
Virrasztok és olyan vagyok,
mint a magános veréb a háztetőn.
Ellenségeim szüntelenül gyaláznak,
gyűlölőim összeesküdtek ellenem.
Bizony kenyér gyanánt hamut eszem
és könnyel vegyítem italomat
haragod és bosszúságod miatt,
mert felemeltél s a földre sújtottál engem.
Napjaim hanyatlanak mint az árnyék,
magam pedig mint a széna száradok.
De te, Uram, megmaradsz örökre,
és emlékezeted nemzedékről nemzedékre.
Te majd felkelsz és megkönyörülsz Sionon,
mert itt az ideje, hogy megkönyörülj rajta, valóban itt az ideje!
Hisz szolgáid szeretik köveit,
és romjait fájdalommal látják.
De félik majd nevedet a nemzetek, Uram, s a föld minden királya fölségedet.
Mert felépíti az Úr Siont,
és megnyilvánul dicsőségében.
Figyelembe veszi a nyomorultak imádságát,
és nem veti meg könyörgésüket.
Jegyezzék fel ezt a jövendő nemzedéknek,
hadd áldja az Urat az a nép, amelyet majd teremt.
Mert letekint szent magasságából,
lenéz az Úr a mennyből a földre,
hogy meghallja a foglyok jajgatását,
és megmentse azokat, akiket halálra szántak;
Hogy hirdessék Sionon az Úr nevét
és az ő dicséretét Jeruzsálemben,
amikor majd egybegyűlnek a népek és az országok,
hogy az Úrnak szolgáljanak.
Megtörte erőmet az úton,
rövidre szabta életemet. Így szóltam:
»Istenem, ne ragadj el engem életem közepén,
hiszen a te éveid nemzedékről nemzedékre nyúlnak.
Kezdetben megteremtetted a földet,
s a te kezed művei az egek.
Azok elmúlnak, de te megmaradsz;
Mint a ruha, mind elavulnak,
váltod őket, mint az öltözetet és elváltoznak.
Te azonban ugyanaz maradsz és éveid nem fogynak el.
Szolgáid fiainak mindenkor lesz lakásuk,
és utódjuk megerősödik majd színed előtt.«
Itt az idő!
A nagyböjt különös idő, különleges tér. Benne lehetőség az elcsöndesedésre a magunkba nézésre. Mintha valahogy több időnk lenne, mintha könnyebben megérintene ilyenkor Isten. Mintha mi tudnánk könnyebben kapcsolódoni hozzá.
De ez mind csak lehetőség lesz, ha nem figyelek, ha csak egy találkozóként élem meg ezt az időszakot, s nem pedig találkozásként. Minek van most az ideje? Mi az, amire Isten készült nekem erre a napra, a hétre, a nagyböjtre?
Mert lehet nemcsak én önthetem ki a szívemet neki bánatom, fájdalmaim, bűneim, érzéseim miatt. Hanem most lehet, hogy pont ő akarja kiönteni szívét nekem.
Lehet meg akar mutatni egy helyet az életemben, amit nem mertem elé tárni, vagy csak érintőlegesen tettem, s azt, mint Siont újra felépítheti Ő.
Lehet a Vele való kapcsolatom egy számomra sérült részére szeretne elvinni, ahol most úgy érzem Isten megtörte az erőmet.
Lehet, hogy most csak engedni akar egy olyan teret nekem, ahol elmondhatom, ami fáj. Hol elmondhatom, hogy tehetetlennek érzem magam, hogy vannak olyan részeim, most amit nem tudok megérteni, miért történik.
Itt az idő!
Ő az Örökkévalóság ezt az időt most különösen is Veled akarja tölteni. Készült neked valamivel!
Próbáld felfedezni mi az, ami miatt Isten a mai nap, az idei nagyböjtben különösen is Veled akar lenni. Lehet, hogy nem is nagy dolog, de akar neked adni valamit! Lehet pont az időt, az ő végtelenségéből, amit most neked szán. Fedezd fel!
Mert valóban itt az ideje!
Ui.: ha elakadnál, csak nézd meg az igéket, hátha segítenek!
Írd fel egy cetlire, amit érzékeltél az imában! Mivel készül számodra Isten? Mire hív ebben a Nagyböjtben? Miben szeretne téged segíteni? Mire hív meg most téged?
Központi Szeminárium 