Imaösvény – 51. zsoltár

A karvezetőnek. Dávid zsoltára, amikor Nátán próféta eléje járult, miután ő Batsebával vétkezett.

Könyörülj rajtam, Isten, irgalmad szerint,
könyörületességed szerint töröld el gonoszságomat!

Moss egészen tisztára vétkemtől,
bűnömtől tisztíts meg engem!

Mert elismerem gonoszságomat,
és bűnöm előttem van szüntelen.

Ellened vétkeztem, egyedül ellened,
s azt cselekedtem, ami előtted gonosz,
hogy igaznak bizonyulj beszédedben,
és igazságosnak a te ítéletedben.

Íme, gonoszságban fogantattam,
és bűnökben fogant engem az én anyám.

Íme, te a szív igazságát szereted,
bölcsességedet titokban kinyilatkoztattad nekem.

Hints meg engem izsóppal és megtisztulok,
moss meg engem és a hónál fehérebb leszek!

Add, hogy örömet és vidámságot halljak,
hadd ujjongjanak csontjaim, amelyeket összetörtél!

ordítsd el bűneimtől arcodat,
töröld el minden gonoszságomat!

Tiszta szívet teremts bennem, Isten,
s az erős lelket újítsd meg bensőmben!

Színed elől ne vess el engem,
szent lelkedet ne vond meg tőlem!

Add vissza nekem üdvösséged örömét,
és készséges lélekkel erősíts meg engem!

Hadd tanítsam útjaidra a bűnösöket,
hogy hozzád térjenek az istentelenek!

Szabadíts meg a vértől, Isten, szabadító Istenem, hogy nyelvem ujjongva hirdesse igazságodat!

Uram, nyisd meg ajkamat,
hadd hirdesse szám dicséretedet!

Hiszen nem kedveled a véres áldozatot,
ha égő áldozatot hozok, nem tetszik neked.

A töredelmes lélek áldozat Istennek,
a töredelmes, alázatos szívet, Isten, nem veted meg.

Tégy jót, Uram, jóságodban Sionnal,
hogy felépüljenek Jeruzsálem falai.

Akkor majd kedvedet leled az igaz áldozatban, ajándékokban, egészen elégő áldozatokban;
Akkor majd fiatal bikákat tesznek oltárodra.


Megtörtem, elestem, vétkeztem. Nem, hiába próbálom, nem megy. Egyedül nem megy. Erőtlen vagyok, megsebzett, bűnös. Istenem, te tudod csak megtisztítani szívemet. Te tudod az én bűnös, sebzett szívemet gyógyítani, tisztítani. Te tudod, az én szégyenemet, a bűneimet, gyarlóságomat eltörölni. Hiszen Te vagy a szent, te vagy az üdvösség, az öröm forrása. Te vagy az, aki gyógyítani, tisztítani akarsz engem.

Nem, én nem vagyok képes. Én erőtlen vagyok, gyenge, bűnös. De tudom, s szívem őszinte vágyával kérem Tőled: tisztítsad, gyógyítsad, tanítsad szívemet, lelkemet. Te vagy az öröm. A legnagyobb öröm, Te gyógyítani, vigasztalni akarsz.

De milyen jó, milyen mély, mennyire elmondhatatlan a Te vigaszod. Szívem fájdalmával, bűnös, elesett létemmel most feléd fordulok. S várok, vágyom azt a vigaszt, amit más nem adhat. Azt a gyógyírt, amit mástól nem remélhetek, Azt az örömet, amely felülmúl mindent.

Próbáld felidézni milyen volt, mikor Isten számodra vigasztaló társ volt! Hogyan vigasztald Téged? Hogyan gyógyított, tisztított?

Milyen az ő vigasza Neked most?

Lassan mosd meg kezedet, arcodat. Érzékeld, milyen tisztítani, tisztulni, vigasztalódni.


Ugrás a következő elmélkedésre…