„A történelem tanít, a törvény oktat, a jövendölés előre hirdet, a feddés tisztít, a buzdítás lelkesít: a Zsoltárok könyvében mindenki számára van üdvös mondanivaló, és van gyógyszer az ember üdvösségére.”
Szent Ambrus így fogalmaz a Zsoltárok könyvéről. A zsoltárok könyvében megtaláljuk a hála és dicsőítő himnuszok mellett a teremtés himnuszát, a bűnös ember és istenfélő ember imáit is. De mi most különösképp arra a hét zsoltárra koncentrálunk, amelyben a bűnbánat és a bocsánatért való könyörgés a központi gondolat. Magunkra ismerhetünk a zsoltáros soraiban, amikor a bűnünktől való szabadulás reményében kiáltunk az Úrhoz. A boldogság ellentétje nem a szenvedés, hanem a bűnnel terhelt élet. A szenvedésben kiüresedünk és teret adunk Istennek. Míg a bűn betölti szívünket és nem hagy helyet életünkben boldogságnak, szeretetnek, Istennek.
Erre hívunk most mi is, hogy járjunk a hét bűnbánati zsoltár ösvényén, és keressük meg az üdvösségünkhöz hozzásegítő „gyógyszereket”!
Pár jótanács az imaösvényhez:
- Az imaösvény egy rövid lelkigyakorlat, elmélkedések sorozata. Célja Istennel találkozni, Vele lenni
- Próbáld végig járni egyben, időt hagyni rá (legalább egy órával számolj)
- Eredetileg ez a szemináriumba készült imaösvény volt, így a feladatokat átalakítottuk, hogy otthon is elvégezhető legyen bárkinek
- Az állomásokat a kijelölt sorrendbe végezd el!
- Próbálj elcsendesedni, megérkezni mielőtt elkezdenéd ezt az utat. Gyújts esetleg egy gyertyát, próbáld feladataidat letenni, s engedni, hogy Isten vezessen.
- Ez most a Te időd, amelyet Istennel tölthetsz! Élvezd! Használd!
- Ő készült Neked! Fedezd fel, mit akar Neked adni!
- Esetleg egy kis papíros és toll (és esetlegesen ha szeretnéd egy Szentírás) nem árthat!
- Jó utat kívánunk!
6. zsoltár
Nagyböjt. Lilába öltözik a liturgia, elmarad a Dicsőség, nincs Alleluja. Böjt van, a lemondás kerül előtérbe. De mindez céltalan, ha nem Istenhez való közelségünk a cél. A Nagyböjt nem elszakítani szeretne minket Istentől, hanem meghívni, hogy még többet fedezzünk fel Belőle.
32. zsoltár
A 32. zsoltár kezdete segít minket abban, hogy megleljük, mi a bűnös ember útja a boldogsághoz. Kinek bűne bocsánatot nyer és akinek lelkében már nem motoszkál a szándék a bűnös cselekvésre. Egyfajta reményt ad számunkra a világban, amelyben a bűnnel együtt élünk. Menedék lehet abban a világban, amelyben mindenki bűnös. Mert Ádám a Paradicsomban engedett a kísértésnek, és pusztaság lett az eredménye. Míg Jézus megtagadta a kísértést a pusztában, és újra megnyitotta a Paradicsomot. Melyik példát szeretnénk követni? Engedni a rövid, pontszerű, elmúló örömnek? Vagy inkább a Vele való lét örök idejére gondolok?
38. zsoltár
Van, amikor nem halljuk meg Isten szavát. Vagy nem hagyunk rá elég időt, vagy nem tudunk az Ő jelenlétébe helyezkedni, vagy egyszerűen nem vesszük Őt számításba. Akkor igazán közel kerülünk az eleséshez, és szívünk képes azokon a betegségeken átesni, amiket a zsoltárban találunk. Megtérésre hív minket ez a zsoltár. Hogy halljuk meg újra a hangot. Isten képes meggyógyítani a mi süketségünket. Talán nekünk is csak annyit kell kérnünk, hogy szívből kiálltjuk Istennek: Effata! Nyílj meg! Nem felesleges szó, sem a pusztába intézett meg nem hallgatott kiálltás! Segély kiálltás Ahhoz, aki képes a süketségünket meggyógyítani.
51. zsoltár
Megtörtem, elestem, vétkeztem. Nem, hiába próbálom, nem megy. Egyedül nem megy. Erőtlen vagyok, megsebzett, bűnös. Istenem, te tudod csak megtisztítani szívemet. Te tudod az én bűnös, sebzett szívemet gyógyítani, tisztítani. Te tudod, az én szégyenemet, a bűneimet, gyarlóságomat eltörölni. Hiszen Te vagy a szent, te vagy az üdvösség, az öröm forrása. Te vagy az, aki gyógyítani, tisztítani akarsz engem.
102. zsoltár
Itt az idő!
A nagyböjt különös idő, különleges tér. Benne lehetőség az elcsöndesedésre a magunkba nézésre. Mintha valahogy több időnk lenne, mintha könnyebben megérintene ilyenkor Isten. Mintha mi tudnánk könnyebben kapcsolódoni hozzá.
130. zsoltár
Bizalommal vársz rám!
Egy hang, egy apró rezdülés, oly észrevehetetlen. Csend van, nyugalom. De mégis valami, valaki megérint engem. Nem értem. De bízom benne, valamiért várom, várom Őt. Hátha most valami történik. Hátha újra, mint egykor régen átölel egy váratlan mosoly, egy csendes szó, egy kedves hang, vagy maga a mély csend.
143. Zsoltár
Egy emlék felidézése, egy éppen megszorult szív, egy kitárt kéz. Néha nem kell sok, hogy Istenhez szóljunk. Ilyenkor olyan jó lenni, élni. Ajándéknak érezhetünk mindent, bármikor könnyen szólítjuk meg Istent, s tapasztaljuk az ő jelenlétét is.
De néha meg oly nehéznek tűnik őt megszólítani, meghallani, megérteni. Nem megy. Találni egy jó testtartást, egy olyan helyet, ahol megnyugodhatok testben és lélekben is. Amikor az érzelmeimet, a velem történteket el tudom engedni, s helyettük Isten vezetésére bízhatom magam. De még kitárni se tudom kezem feléje, mert elfáradtam, szívem megdermedt, s úgy érzem nem tudok szabadulni. Csak vágyom, hogy vége legyen. Vágyom. Hogy újra érezzem Isten kísérő hangját.
Központi Szeminárium 